A főgimnázium története.
A főgimnázium története.
Nagybánya középiskolájának multja fölötte érdekes. Itt a gimnáziumi oktatása reformáczióval kezdődik. Kopácsi István, mielőtt a sárospataki kollegiumnak, Szombathy János szavai szerint, „belső mivoltát formálta,” volna, 1547-ben Erdődről a Drágfi Gáspár várából, a város meghívására Nagybányára jött és itt az egész várost reformálta. Ugyanazon évben szervezte itt a „Schola Rivulina” néven ismert iskolát, melyben mindkét protestáns hitközség gyermekei tanultak. Az iskola rövid idő alatt hat osztályú gimnáziummal összekötött akadémiai tanfolyammá, azaz rendes főiskolává lett, hol lelkészeket és tanítókat képeztek. Első rektora volt Kopácsi István, két éven át, 1547 és 1548-ban, a ki logikát, görög nyelvtant és theológiát tanított.
A főiskola mind jobban erősödött. Maga a városi hatóság és a lakosság tartotta fenn. A város a tanulókat segélyezte és erre a czélra egy ideig havi tíz frtot adott. Azoknak, a kik külföldi akadémiákra utaztak, az úti költségéről gondoskodott. A város fizette a rektort és a tanítókat. 1645-ben csak az öreg deákoknak 66 köböl búzából süttetett kenyeret saját költségén. Az iskola fenntartására tett hagyományok és a városi malom vámjövedelme, továbbá a szokásos ünnepi kántálások, meg az úgynevezett coquia, vagy sorban-főzetés, jó ideig bőven fedezték a szükségletet.
A város tehát patrónusa volt az iskolának és ilyképpen az iskola kormányzásába is befolyt. Az iskolai patronátus, mely a városi tanácsból, a kurátorok- és praedikatorokból állott, féltő gonddal őrködött a főiskola fölött. A tanulók magaviseletének irányítását, a rectornak, tanulóknak és tanulódeákoknak kötelességét iskolai törvények szabályozták. E törvények ma is megvannak a „Matrix Illustris Scholae Rivulinae” czímű régi jegyzőkönyvben, mely magában foglalja az igazgató-tanárok, tanító és tanuló deákok névsorát; az iskolai könyvtárnak különösen theológiai művekben gazdag tartalmáról szóló katalógusát 1633-tól kezdve részletesen, az azt megelőző évekről töredékesen. Ez iskolai törvények, melyek „A Tanulóknak igazgatásokról”, „A Deákoknak és gyermekeknek tanulási rendirül”, és „A Deákokról” czím alatt vannak összeállítva, érdekesen világítják meg e kor oktatási szellemét, nevelési irányát, szóval iskolai rendszerét.
