A jezsuiták.
A jezsuiták.
A főiskola 140 évig, mindig jobban erősödve, élte fénykorát; 1688-ban azonban feloszlott. A jezsuiták, a kik Szatmáron már 1634-ben megtelepedtek, Szinérváralján, Nagybányán, Giródtótfaluban missziót állítottak fel. A Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése után az ellenreformáczió nagyobb erővel indúlt meg. A jezsuiták 1660-tól Nagybányán is mindent elkövettek, hogy vagyont és hatalmat szerezzenek maguknak, a minek a bécsi nemzetellenes törekvések erőszakos pártfogása útján, eredménye is volt. 1687-ben Károlyi László főispán nagy számú jezsuita páter kiséretében jött a városba és a paplakot, templomot elfoglalta a jezsuiták részére. A főiskola „a török veszedelem miatt” ez évben a város határán belül maradt. Azonban 1688-ban, a Jézus-társaság tagjainak.„kifejtett erélyes munkássága következtében, a jezsuitáktól inspirált inquizitió az iskolát lefoglalta. A tanítók fizetését kezdetben ugyan meghagyták, ámde 1689-ben utóbb a pap, tanító, seniorok, contrascriba és tanítványok, 15 öreg deák és több kisebb a városból elűzettek.” Ekkor az iskola a közeli Magyar-Kékesre vonúlt, mely akkor tiszta református, magyar lakosokból állott. Néhány évvel később visszajött, de csak folytonos küzdelemmel tudott fennállani és régi virágzását nem tudta többé visszaküzdeni. A tanulók száma apadt. Rektorai nem voltak már annyira kiválók, mint a régiek. A segélyezés is csökkent, mert az addigi jövedelemnek egy részét a jezsuitáknak rendelte a felsőbbség és 1691-ben a jezsuita-rendet jogaiban meg is erősítette. „Lipót király első sorban a Szt.-Márton templomát, az iskola fundusait, a prédikátorok lakását, javait, földjeit, kertjeit, rétjeit, gyümölcsöseit, szőleit, hegyeit, dülőit, dézsmáit és összes hozzávalóit, azonkívül a hozzá tartozó szántható és nem szántható mezőit, legelőket, parlagait, 349kaszáló réteket, erdőket, folyóit, hegyi forrásait, halas vízeit, malmokat és azok helyeit a Jézus-társaságnak adományozta”.
Nagybánya. – Az állami polgári leányiskola.
Felsőbánya. – Az apáczazárda.
Nagyecsed. – Az állami elemi iskola.
Nagysomkut. – Az állami elemi népiskola.
A jezsuiták már Lipót királynak 1691-ben kibocsátott diplomája előtt megkezdték a tanítást Nagybányán. 1674 óta az elemi oktatást folytatták. Tanítványuk azonban alig volt, a minek egyedüli oka az, hogy római katholikusok alig voltak akkor a városban. Térítői munkájuk mellett azonban, ha lassan is, szaporodtak a katholikusok. A Lipót-féle diploma már ama törekvésüknek, hogy a gimnáziumi oktatás a kezükben legyen, meghozta a sikert. Igaz, hogy eleinte sok kellemetlenségük volt, mert a városi előljáróság inkább a protestánsokat pártolta. Azonban a hatalom az ő részükön volt. 1706-ig éltek is azzal. Akkor azután, II. Rákóczi Ferencz rendeletére, Nagybányáról el kellett távozniok. 1711-ben újra visszajöttek. 1712 januárjában azonban végleg kiszorították a Schola Rivulinát a városból. Ettől kezdve, 1755-ig, a főiskola egy rektor és öt tanítódeák vezetése alatt, a Híd-kapun és így a városon kívül telepedett le. A főiskola ekkor vesztette el nyilvánossági jogát. 1755-ig, a mikor végleg megszünt, csak titokban és nagy küzdelmek között tarthatták fenn.
A hogy a jezsuiták 1711-ben visszajöhettek és vagyonukat visszakapták, térítői és oktatói munkájukat nagy erővel folytatták. Sok előmunkálatba, sok harczba került a rendnek megfészkelése. Majdnem ötven éven át a várossal és felekezetekkel folytatott tusakodása nem tudta azt a lakosság körében kedvessé tenni. A Schola-nak 1712-ben történt kiszorítása után, az 1713. év nagy erőt adott nekik. Ekkor Matyasovszky László nyitrai püspöknek a szegedi Jézus-ház czéljaira tett 55000 Rh. forintra rúgó alapítványát, melyet egy Szegeden felállítandó középiskola fentartására tett, az ottani Jézus-renddel együtt Nagybányára telepítették, illetőleg hozták át. Igy a gimnáziumnak fentartásához, úgyszintén a térítői munkához is megvolt az alap. A jezsuiták megkezdték a rendház építését is. A város által adott területen, a Matyasovszky-alapból 500 Rh. forintot használtak fel az építésre. A mai gimnázium épülete volt az, melyet 1748–50-ben fejeztek be. Megvetvén a lábukat, nagy sikerrel dolgoztak. Kitartó munkájukkal elérték azt, hogy 1755-ben a ref. főiskola végleg megszünt. A híres iskolában még ekkor is öt tanító volt. Ekkor a protestánsok száma 1040 volt, ezek közt 160 tanuló és öt tanító. Többségben voltak, de legyőzettek. Igy a gimnáziumi oktatás Nagybányán kizárólag a jezsuiták kezébe került és ott is maradt 1773-ig, a rend feloszlatásáig. E szerint a jezsuita gimnázium fennállása itt 1713-tól 1773-ig terjedt. A rend feloszlatásával a rend tagjai mind eltávoztak Nagybányáról.
