A nagybányai festő-iskola.
A nagybányai festő-iskola.
Nem csoda, hogy ezen a részen választotta ki telepét a „nagy-bányai festőiskola.” Itt áll a közelben az egyszerű félszer, a hova eső és napsütés elől vonúl 216be vázlatozni a fiatal művészgárda. A festőiskola országos hírűvé tette a város nevét, ezért méltó, hogy itt végigpillantsunk történetén.
A festőtelep eszméje 1895-ben született és létesülése Hollósy Simonnal és müncheni iskolájával van szoros kapcsolatban. Hollósynak két volt tanítványa – mindketten nagybányaiak, – Thorma János és Réti István gondoltak arra először, hogy Hollósy itt festhetné meg a milleniumi megrendelését, s magával hozhatná az iskoláját is nyárra. 1895 végén Réti Münchenben megnyerte az ideának Hollósyt. Nagybányán Virágh Béla dr. – akkor albíró, – Thormával együtt energikus propagandát indított mellette minden téren és megnyerték a város közönségét s főleg a város akkori polgármesterét, Turman Olivért, a ki aztán szintén a legnagyobb buzgalommal karolta föl az eszmét, megérezve annak nagy jelentőségét a városra magára nézve is.
A város a Széchenyi-liget legszebb pontján faműtermet állított föl az iskola számára és az államtól a Münchenből leutazók számára a magyar határtól Bányáig és vissza ingyen vasúti jegyet szerzett.
1896 május 6-án érkezett meg Nagybányára Hollósy, vele húsz tanítványa és Grünwald Béla, ez idő szerint az iskolának másik mestere. A tanítványok nagyobb része idegen, angolok, oroszok, lengyelek és németek. Egy részük később érkezett, később jött le Münchenből Ferenczy Károly is, a ki aztán családostól végleg ide költözött. 1897-ben a város 2000 forint szubvencziót eszközölt ki Hollósy számára a kormánytól. Ennek ellenében a kolónia köteles a munkásságát Budapesten kiállítva a miniszternek (Wlassics) bemutatni. Már ez évben velük voltak és velük állítottak ki Faragó József, Csók István, Glatz Oszkár, Nyilassy, Kubinyi. November hóban megnyílt a „nagybányaiak” első kiállítása Budapesten, a régi Műcsarnokban, a kolónia művészei és az iskola munkáiból. Eladdig példátlan volt az erkölcsi siker, az anyagi is elég jó. A hírlapok akkori czikkei bőven beszámolnak a nagy és általános hatásról. Nagybányát elnevezik a „magyar Barbizon”-nak.
1898 december hóban volt a második nagybányai kiállítás a régi Műcsarnokban. Az elismerés még általánosabb. 1899-ben a nagybányaiak harmadik kiállítása az új Műcsarnokban, a téli tárlat keretében; Hollósy és az iskolája ugyanakkor a Nemzeti Szalonban állít ki. 1900-ban a város két műtermet épít. A kolónia művei az új Műcsarnokban a téli tárlaton voltak kiállítva. – 1901-ben volt a Hollósy-iskolának utolsó nyara Nagybányán. A vasúti ingyenjegyet a város elveszíti és csak kedvezményeset kap a kolónia számára. Szubvencziót sem kap többé az iskola.
1902-ben új korszak kezdődött a nagybányai festőtelep életében. Megnyílik a nagybányai szabadiskola. Vezetői négy nagybányai lakos festő: Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réti István és Thorma János. – Tandíj nincs, – az iskola tagjai közösen fizetik a modellt, és ki-ki szabadon választja mesterét a négy festő közül. Az iskola rendszerint májustól-októberig tart. – A koloniának és ez iskolának a működése nem oly zajosan méltatott, mint volt első föllépése idejében, de talán intenzívebb, inkább itt gyökeredző és csöndesen, természetes módon fejlődő, erősödő. Az előbbitől egészen különböző, teljesen innen nőtt fiatal generáczió nevelkedett itten. Némelyek télre is itt maradnak közülök s együtt dolgoznak. Mások, kiknek módjukban van, kimennek Párisba, Münchenbe s nyárra ide hozzák vissza meggyarapodott tudásukat és mind több szeretettel érzik és tartják Nagybányát otthonuknak. Kevesebb anyagi eszközzel és kevesebb igénynyel, még nem létesült hasonló értékű dolog, – és ez a bizonyítéka, hogy ez az egyesülés nem mesterséges. Nincs ebben semmi anyagi érdek, – csupán a közös munka, a művészet, a természet és az egymás iránti szeretet.
1896 óta tömérdek ember megfordult épen a festőtelep révén Nagybányán, úgy hogy ez a városnak anyagilag is igen nagy hasznot hajtott, a mint a következő statisztikai adatok jelzik: 1896-ban 33 tagja volt a koloniának, 97-ben 50 s ettől kezdve a szám folyton emelkedik és állandóan 60 és 70 közt ingadozik. 1902-ben, hogy Hollósy elment, a szám megcsappan, ismét 33-an maradtak, de azután megint gyorsan emelkedik. 1903-ban 39, azután 50, 1908-ban pedig már a 80-at meghaladja a nyár és tél folyamán itt megforduló és húzamosabban tartózkodó festők száma. Ezekben a számokban a hozzájuk tartozó családtagok nincsenek beszámitva, ámbár sok festő többtagú családdal szokott itt tartózkodni.
