Külső képe.
Külső képe.
A város külső képén, népessége elemein s életmódján máig meglátszik, hogy kezdettől fogva bányaváros.
A város külseje ma is ódon, de bizalmas jellegű. Az egyszerű házsorokat csak az utóbbi években kezdték tarkítani modern stílusu épületekkel, de máig megőrízte középkori színezetét s nagyobb épületei mind, mind századosak. Még az új házak is szerencsésen, ösztönszerűen igyekeznek szerényen megmaradni az öreges képben s nem rikítanak ki avas falú társaik közül.
Szép főtere, a nagy piacz, pompásan érvényesül a város kellő közepén, mellette van a kispiacz, mögötte egy kisebb téren a szent István tornya s körülötte lombos platánokkal a sétatér.
Nagy utczák nyílnak a főtérből, de szeszélyesen kanyarognak, elszűkűlnek, s a régmúlt századok emlékei közé viszik az idegent, kopasz házaikkal, a melyeken az apró ablakok, nyomott boltíves kapuk s nehéz tölgyfaajtók, mintha még ma is az ellenséget akarnák fékentartani szigorú képükkel. Két oldalt a fernezelyi völgyből való lapos kövekkel fedett gyalogjárók vannak, mint már a 215Hunyadiak korában; 1472-ben írja egy oklevél, hogy Asszonypataka „lapideo pavimento sternitur.”
A Zazár partján túl s a város ősi főtömbjén kívül, a hajdani bástyákon túl, köröskörül, új utczák épültek, nyíltak. Ezek már egyenesek, de épp olyan érdekes jellegűek, mint a belváros. A veresvízi-utcza kékre-zöldre, sárgára festett apró bányász-házaival, kemény színfoltjaival, zöld lomb alá bújt aprófalu, nagy tetejű épületeivel, olyan festői hatású, mint kevés város az országban.
A város sok nevezetes épülete között a Szent István tornya emelkedik büszkén az égnek. 1896-ban a város nagylelkű áldozatkészséggel restauráltatta s most újabb századok viharai elé nagy nyugalommal állhat a hatalmas építmény, a melynek tetejét stílszerű góthikus fedél ékesíti. Alatta kápolna van, s a toronyban vannak az egyház harangjai, a melyek a tűzvész után 1870 ápr. 6-án szólal meg először.
Mellette a plébánia-templom széles, lapos homlokzata, két hagymatetejű toronynyal. Ezt a jezsuiták építették 1717–20-ban. Előtte van a minoriták terjedelmes, egyszerű rendháza, s mögötte a gimnázium, a melyet 1776-tól 1887-ig a minoriták vezettek. Ekkor az állam vette át s a rend megfogyott számban és tekintélyben. Ma már csak gazdasági ügyeik kezelésére vannak szorítva. Kis templomuk itt áll, a kis piaczon, a rendház nyugati homlokzata mellett. Ez a régi Omechim-féle ispotály Szent Miklós-temploma.
A főteret csupa emeletes ház veszi körül. Legrégibb közöttük a kincstári épület, a mely keskeny, egyszerű, nyugodt homlokzatával és az újabban hozzáépített boltíves támasztékkal hamar szembetűnik. Erről tartják, hogy a Hunyadi János palotája, vagy legalább annak egy része volt. Az építési anyag valóban a Szent István torony korára mutat vissza. Érdekes épület a városháza, a mely a múlt század hetvenes éveig még vendéglő volt. Itt szállott meg Petőfi Sándor is 1847 szept. 8-án, Koltóra utaztában, s itt töltötte korcsmában a nászéjszakáját a csárdák költője. Ablaka mellett márványtábla van, bevésve az érdekes nap emléke. Még egy ilyen emlékű ház van a főtéren, a Lendvay-ház, melynek falán szintén márványtábla hirdeti, hogy „nagy színművészünk, Lendvay itt született.” Szobra is van a híres tragikusnak a Kossuth Lajos-utczában, a Lendvay-téren, a Polgári kör csinos épülete előtt.
Impozáns templomuk van a reformátusoknak, közel a főtérhez, a Híd-utczában. 1792-ben kezdték építeni s 1809-ben szentelték fel. A debreczeni nagy templom tornyának mása, de annál karcsúbb és szebb hatású. Az evangélikusok fatornyú kis temploma is a múlt század első éveiben épült a Felsőbányai-utcza elején, s ugyanannak a végén áll a görög katholikusok kőtemploma, a mely 1771-ben épült; most épül helyén új nagy templomuk.
Nevezetes ház a „Mincz”, a pénzverőház, a Zazár partján. Hajdan itt volt a nagybányai vár egy része; a vár főrésze a város déli oldalán volt a mai kath. temető helyén, oda vezet ma is a Vár-utcza. A Mincz a pénzverő kedveért volt különösebben erődítve. A XVII. században, lerombolása után, fából építették ide a pénzverőházat és 1739-ben a mait, a melyet 1782-ben kibővítettek. Itt vannak elhelyezve a kincstári bányahivatalok, a királyi bányaigazgatóság s régebben a kamaragróf, most a bányaigazgató lakása. A fémbeváltó és vegyelemző hivatal, a számvevő osztály, a főerdőhivatal és a kincstári ügyészség.
A magánházak közül nevezetes a gróf Teleki Sándor zazárparti udvarháza. Itt élte utolsó éveit a nemes gróf, a jó öreg ezredes és valódi múzeumot állított egybe maga körül, változatos élete során összegyűjtött kiváló értékű ritkaságokból s emléktárgyakból. Ezeknek egy része most a kolozsvári szabadságharczi ereklyetárban van. Főuraink közül a Drágfiaknak volt itt házuk a XV–XVI. században. Ujabban a báró Apor, gróf Dégenfeld s a gróf Károlyi családnak volt háza; ma csak a gróf Dégenfeldeknek van.
A város külső képét kedvessé teszik ligetei. A Híd-utcza végén van a városkert, közepén a városi fürdővel, a mely fel van szerelve gőz-, kád- és zuhanyfürdőkkel s uszodákkal. A városkerttel csaknem szemben van a gyönyörű sétatér, a Széchenyi-liget, a melyről már megnyílik a várost környező panoráma, fölfelé a Kereszt-hegy és Virág-hegy képe, a klastrom-mező elbájoló, mély tónusú zöld pázsitja mögött.
