Szapolyai János.
Szapolyai János.
És ez után az állapot után még mindig lehetett lejebb sülyedni. Hiszen az ország is így haladt lefelé a lejtőn. A mohácsi vész után Nagybánya Szapolyai János királyhoz csatlakozott. Régi kötelék fűzte a Szapolyai családhoz, a mely éppen az ő vállán emelkedett a magasba, közelebb is esett hozzá az erdélyi 205fejedelem, a mely valószínűleg erős nyomással is volt reá s talán jobban bízott a nemzeti király megerősödésében, mint a külföldi uralkodóéban.
János király 1527 febr. 15-én erősítette meg kiváltságlevelét s biztosította a polgárok vámmentességét.
Nagybánya sorsára sajátságos fekvése most még erősebb befolyást gyakorolt, mint eddig. Kívül esett a hadvonalakon s kívül minden uralkodó közvetetlen környezetén. Teljesen magára maradt; a kormány s a fölötte álló hatalmak csak kárára voltak, nem hasznára. Hegyei között, a teljesen felbomlott világban, csupán a maga erejére számíthatott.
Körül özönlötte az ellenséges érzelmű oláh nép, a mely állandó rejtett vagy nyílt harczban állott a gazdag várossal s most a vármegye s a közbiztonságot fenntartó országos rend nem jött segítségére. Rablók szaporodtak el a hegyekben, hogy nem volt bátorságos kilépni sem a kőfalak mögül. A nagybányai híres vásárok, a hová Lengyelországtól a nagy Alföldig s a déli szláv államokig, minden vidék elküldte a maga portékáját s vevőit, most üres sátorhelyekkel mutatták szomorú képét a változott időknek. A lakosság épp olyan gyorsan igyekezett kivándorolni, a milyen rohamosan megszaporodott Nagy Lajos alatt. Hosszú utczák lettek néptelenekké, a czéhek feloszlottak, a városi hatóság erélytelenül, tehetetlenül szorítkozott a legszűkebb határok közé. A bányák tájékán már nem rajzott a munkásnép, és az elkeseredett, lompos, szökni vágyó munkásokat jóformán erővel kényszerítették a munkára. S hogy méltó legyen a város képe is gyászos sorsához, a villám beleütött a Szent István templomába s leégett a hatalmas épület. Évek során át meredeztek kormosan, gyászosan az égre a tömör falak, míg végre 1559-ben hozzá nem illő ideiglenes tetőt s legalább az isteni tisztelet kedveért valamilyen tatarozást kapott. A tornyot 1561-ben építették újra.
