Aranyosmeggyes.
Aranyosmeggyes.
Aranyosmeggyes, oláh és magyar lakosságú község, 480 házzal, 3142 lakossal, a kik közül 844 magyar, 2253 oláh; ezek gör. katholikusok, a magyarság pedig nagyobbrészt református és r. katholikus. Határa 12,532 kat. hold. Régi nevezetes község. Már az őskorban lakott hely, a mint azt a legutóbbi ásatások kő-, bronz- és népvándorláskori felszínre hozott leletei bizonyítják. Már az Árpádok korában vára volt, mely 1278-ban a Kaplony nembeli Jákó fia Andrásé volt. A várúr egy alkalommal IV. László királyt nagy felindultában megtámadta, feléje sújtván a buzogányát. E tetteért a király minden birtokától megfosztotta és a meggyesi uradalmat Miklós erdélyi vajdának, Móricz mester fiának adományozta, mint ezt a fenmaradt adománylevél részletesen elmondja. Ezek a Móriczfiak lettek későbbi urai. A családnak legnevezetesebb tagja Meggyesi Simon volt, Dalmáczia bánja. Róla nevezték azontúl fiait és unokáit. Sokat pörölt a család Drághgal és Balkkal, a bélteki s kővári uradalmak uraival, kik ebben az időben szereztek Szatmárban birtokot. Meggyesi bán fiai pört indítottak ellenük, mert 1414-ben megtámadták és megrabolták az ő meggyesi jobbágyaikat. 1415-ben a rokon Báthory családdal volt nagy pörük és Báthory Antal a meggyesi uradalom felét leánynegyedben kiperelte a Móriczfiaktól; de az ítéletet úgy látszik nem lehetett végrehajtani, mert az uradalom 1429-ben is osztatlanúl a Meggyesi Simoné és Jánosé, 1442-ben pedig a Móriczhidai Móriczé, a Simon fiáé. 1492-ben Meggyesaljai Morócz István és felesége felkérték az egész uradalmat, mindkét ágon való magszakadás esetére. A következő esztendőben azonban, Morócz István magtalan elhúnyta után, Báthory István és András erőszakkal elfoglalták a várat. Az ecsedi ág hatalmaskodásának ellentmondottak a többi Báthoryak is, mert őket is ugyanolyan juss illette a birtokból. A hosszú és heves pörlekedés csak 1520-ban ért véget, a mikor az ecsedi, szaniszlófi és somlyai ágak felosztották maguk között az egész uradalmat. Ezt megelőző évben Báthory István nádorispán, András szatmári főispán és György főlovászmester, fiú-ágon történő magszakadás esetére, fiúvá és testvérré fogadták Rozgonyi Istvánt. Ettől kezdve egy századig a Báthoryaké volt az uradalom. Alattuk több kisebb adományról maradtak fenn okiratok. Igy 1588-ban Hagymási Györgynek adtak nemesi telket, 1600-ban Ujhelyi Istvánnak és feleségének, ugyanekkor Patkós Menyhértnek és feleségének is. 1610-ben Szirmay György kapott királyi megerősítéssel nemes-telket a Báthoryaktól. Az utolsó Báthory András fi-utód nélkül halt meg 1626-ban és utánna 1630-ban Lónyay Zsigmondra szállott a birtok, a kinek az anyja Báthory-leány volt. A meggyesi várat ő kezdte megújíttatni és ő erősítette meg sánczokkal, bástyákkal, felvonó-hidakkal. 1643-ban Lónyay Zsigmond meghalt és Lónyay Anna, Kemény János fejedelem neje, örökölte a várat, de ő 1669-ben hűtlenségi pörbe keveredvén, birtokait elkobozták. Ez idő tájt ugyanis a szatmári német várőrségtől nagyon sokat kellett szenvednie az egész vármegyének. Az úgynevezett „sárga németek” folyton sarczolták az egész környéket. Lónyay Anna, a ki már ekkor özvegy volt, és ki szintén sok kárt szenvedett, felbiztatta a környékbeli nemes urakat, hogy az éppen portyázáson levő németeket támadják meg és verjék szét. Csakugyan lesbe is álltak a Gombás-erdőben és a Nagybánya felől gazdag zsákmánynyal hazatérő zsoldosokat kardélre hányták. Ezért indították Lónyay Anna ellen a hűtlenségi pört és konfiskálták birtokait; a meggyesi várat pedig lerombolták és bástyáit 1670-ben levegőbe röpítették. A megmaradt részek 1707-ben égtek le. Lónyay Anna halála után az örökösök csak pénzbeli kárpótlást kaptak; a birtok a kamaráé lett és a szatmári vár tartozékaihoz csatoltál. Híres vár volt ez, mely nevét állítólag egyik pompás aranyozású díszes terméről vette. Mint uradalom a szinérváraljaival egy volt és hol meggyesi, hol szinéri uradalom 37néven szerepelt. A Báthoryak építették nagy kőtemplomát, góth stilusban. Alatta van későbbi urainak, a Wesselényieknek, sírboltja. A Lónyay birtok zálogbirtokképpen maradt a kamara kezén, annak a büntetési összegnek zálogáúl, a melyet Lónyay Annára vetettek ki.) 1732-ben a jogosult báró Wesselényi Ferencz örökölte, a ki 1740-ben ki is váltotta a birtokot; a vár helyére várkastélyt építtetett, a mely a réginek fényét visszavarázsolta. A Wesselényi családtól gróf Bethlen Zsuzsánna és gróf Teleki Sámuel örökölték. A községbeli családok száma a XVIII. század. közepén 8–9-re apadt és csak a század végén s a következő század elején népesedett meg a község újra. Temploma 1734-től 1855-ig tető nélkül állott; ekkor a vár urai majd a józsefházi svábok és az oláhok akarták elfoglalni; de a kis ref. egyház addig folyamodott érte régi jogán, hogy végre visszakapta és kisebb templomot épített a réginek köveiből. A XIX. század elején nagyobb birtokosai voltak a gróf Teleki, báró Wesselényi, gróf Károlyi és Becsky családok, a kik pallosjoggal rendelkeztek. Kívülök még birtokosok voltak itt a Szeleczky, Eötvös, Darvay, Vay, Szirmay, Melczer, Kacsó, Boros, Egry, Tóth, Szatmáry, Terge, Sepsy, Fényes stb. családok. Most legnagyobb birtokosai Böszörményi Zsigmond, Boros Zoltán, Jakó Kálmán, báró Wesselényi, gróf Teleki, Svaiczer Gábor, Streicher örökösei és Grosz Dániel. A községben több csinos úrilak és régi kuria van. Igy Svaiczer Gábor ny. ezredesé, mely a múlt század nyolczvanas éveiben épűlt. Böszörményi Zsigmond két háza, melyek közül az egyiket ő maga építette 1888-ban, a másikat pedig Papp Antal 1850 táján. Boross Zoltáné, melyet Boross Ignácz 1868-ban építtetett, de mostani tulajdonosa átalakíttatott; a Jakó Kálmáné, melyet Boross Pál 1852-ben építtetett és mely női ágon lett a Jakó családé. Határában vannak a Boros, Böszörményi, Etény, Gombás, Grosz, Hegy, Jakó, Jungreisz, Órét, Svaiczer, Selyebi, Streicher, Teleki s Wesselényi tanyák s a Hegyescserei rét. Ezek között legnevezetesebb a Gombás-erdő, melynek történeti szerepe volt. A hatalmas erdőség szélesen terül el Batiz felé; a Báthoryak idejében határpör volt a két helység között és 1549-ben ítélték egy részét a meggyesieknek. 1672-ben Batiznál az ellenség elől futó kuruczok is ebbe az erdőbe menekültek. A községben van körjegyzőség, posta, távíró és vasúti állomás.
