Batiz.
Batiz.
Batiz, kisközség, Szatmár-Németi szomszédságában. Van benne 238 ház s 1605 lakos, kik közül 1347 magyar, 256 oláh; és pedig 228 r. kath., 965 gör. kath., 302 ref., 110 izr. vallású. Határa 6367 kat. hold. Régen megtelepedett hely; legelső adat róla 1369-ből maradt fenn, mikor Simon, horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Már ekkor egyháza volt. 1378-ban a Simon özvegyeé volt; 1392-ben határát megjárták Vasvári felől. 1422-ben Vetéssy Jakab rátört és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta. 1426-ban Simon földesura a vasvári határ egy részét visszafoglalta a batizházi határhoz. 1433-ban a Moróczoké, de ezek kihalta után 1496-ban a Drágfiak foglalták el. Ámde a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt és meg is szerezték Batizt is, melyen az 1520-iki osztozáskor szintén megosztoztak. 1583-ban Báthory Zsuzsánna egész rész jószágát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak, ezer frtban és batizi birtokát is lekötötte. Ugyanekkor Vasvári Bélteki Mihály és felesége részjószágot kapnak itt. 1610-ben Kákonyi Mihály, 1637-ben Pálóczi Horvát, a Perényi és a Lónyay családok, 1665-ben Daróczi Sámuel, 1699-ben Skotka Mihály és felesége, 1717-ben Viszocsányi Sándor kapnak benne részbirtokot. 1672 szeptember 20-án csata volt itt a császári katonaság és a magyarok között, mely alkalommal 50 ifjú esett el; sírjok Batiz és Vasvári között van. Háborútól sokat szenvedett a szatmári vár tőszomszédságában. Különösen a XVII. század végén és a XVIII. elején lefolyt szabadságharcz hadai tették tönkre. A kipusztult helységet ekkor özönlötték el az oláhok. Régi, ősi magyar telep volt, a XIV. század elején már jelentékeny egyháza volt. A reformácziót már kezdetben elfogadta; Batizi András és Mihály reformátorok épen innen valók. Régi temploma a nagy romlásokban elpusztult, de 1881-ben ujat építettek helyébe. A gör. kath. templomot 1896-ban építették. A község régi urai, a Báthoryak óta, a XVIII. század végén, a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedi családok voltak; a mult század elején rajtok kívül még a báró Jósika, Kruspér, Kende, Tolnay, Kállay, Hám, Eötvös, Vásárhelyi, Nagy és Gáspár családok szereztek itt jelentékenyebb birtokot. Most Des Escherolles Kruspér Sándor, Jakó Endre, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond a nagyobb birtokosai. Az utóbbinak 40itt csinos úrilaka van, melyet a tulajdonos ipja: Draveczky János 1890 táján építtetett. Határában sok a tanya; így az Ambrózy, Bodonya, Böszörményi I. és II., Dragos, Draveczky, Ecsedy, Fényes, Gedő, Jákó I. és II. Kacsó, Kis, Markovits, Osvát, Sándor, Ványos és Weisz tanyák és a Gombás-puszta, a híres Gombás erdőnél, a mely az elmult századokban a vármegye legnevezetesebb síkföldi erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek. A virágzó kisközségben van körjegyzőség, posta, vasúti állomás; távirója pedig Szatmáron van.
