Batizvasvári.
Batizvasvári.
Batizvasvári, az előbbi községgel területileg csaknem egységes kisközség. Van benne 117 ház, 753 lakossal, akik közül 231 magyar, 552 oláh; 48 r. kath., 623 gör. kath. és 66 ref. vallású. Határa 1366 k. hold. Ez is ősi, magyar telepedésű hely. A XIV. században a Vasvári nemzetségé volt és ura Vasvári Vitus, a Károly király udvari káplánja volt. 1339-ben Vasvári Pálé, 1366-ban Vasvári Tamásé; 1392-ben a Vasváriak és a Meggyesiek határvillongásba keveredtek, mely gyakran megújult. 1426-ban a Csarnavoday nemzetség nyert itt birtokot, 1429-ben a Vasváriak és Csarnavodayak panaszt emeltek a Meggyesiek ellen, hogy azok rajtok hatalmaskodtak és nekik sok kárt okoztak. 1548-ban akkori urai, Pálfalvai Buridu László, Remethey Lőrincz, Vecsey István, Dobozi János, Csomay Jakab és Kákonyi Péter kapnak benne kir. adománnyal részt, s ekkor a „Dukaszegrét” és a „Sárpataka” Vasvárihoz itéltetett. 1550-ben Chiammy vagy Vasváry Jakab, Sárközy Miklós és Kákonyi Péter kapnak benne részt. 1637-ben Bornemisza Erzsébet és Perényi Péter, 1641-ben Daróczy István, 1665-ben Daróczy Sámuel, 1699-ben Szkotka Mihály és felesége, 1717-ben Viszocsányi Sándor, 1749-ben Eötvös Sándor, László és Imre kapnak itt részbirtokokat. 1810-ben földesurai a gróf Teleki, Eötvös, Kállay, Jakó-Félegyházi családok. 1836-ban Hám János, Kállay Leopold, báró Jósika, gróf Karaczay, Vásárhelyi, Nagy és Jakó családok. Most legfőbb birtokosa Turczi Papp János. Határában van említve 1339-ben Garancs, melynek azonban már nyoma veszett; továbbá ugyancsak ezen a tájon van említve 1339-ben Kysnemethy (Kisnémeti) és végre Baromlak-puszta, mely 1421-ben a Kaplyon-nembeliek birtoka. 1431-ben Báthory István erőszakkal elfoglalta, de a Károlyiak, Bagosiak és Vetésiek tiltakoztak a foglalás ellen. 1499-ben Maghy Pál kap reá királyi adományt. Később már nem szerepel. Postája és vasúti állomása Batizon van, távírója pedig Szatmáron.
