Berend.
Berend.
Berend, kisközség a Szamos mellett, 83 házzal és 480 lakossal, kik közül 436 magyar s nagyobbrészt ref. vallású, továbbá 53 gör. kath. Határa 863 kat. hold. A XIV. század elején jelentékeny község lehetett; már ekkor egyháza is volt, s a szász eredetű Berendi család birtoka, a kiket bányamívelésre hívott meg egyik árpádházi királyunk és itt adományozott nekik birtokot. Mai nevén írják 1330-ban mikor Berendi Márton mester Károly király udvari vitéze volt, és később, 1463-ban, mikor Berendi István czímeres nemeslevelet kapott Mátyás királytól és 1490-ben, mikor a szinéri uradalom részeként sorolják fel. 1525-ben II. Lajos király alatt pénzt verettek Nagybányán a Berendiek czímerével, ezzel a felirattal: „Temp. David. de Berend. Camer. Rivuli Do.” 1545-ben Gosztonyi Miklós nyeri el az egész helységet, 1665-ben Váraljai Horváth Istvánné, Kende Jánosné és Sándorházy Ferencz kapnak benne részjószágot. A XVIII. század végén a Lónyay, Darvay, Csaba és Gáspár családoknak volt itt nagyobb birtokuk, a XIX. század elején a Csaba, Gáspár, Virágh, Pogány, Papp és Nagy családoknak. Most legnagyobb birtokosa Bikfalvy Albert. Vasúti állomása, utolsó postája és távírója: Szatmárudvari.
