Berkeszpataka.
Berkeszpataka.
(Kővár.)
Berkeszpataka, oláh kisközség a Lápos mellett. Házainak száma 161, lakosaié 649; mindnyájan gör. kath. oláhok. Határa 2870 kat. hold. Mindenkor a kővári uradalom tartozéka volt. Határához tartoznak a hajdani Kővár várának ma már alig látható romjai a Vurfu Corniciului hegy tetején. Ez a vár a hajdani Kővárvidék főhelye volt és 1682–1691 között Szolnok-Doboka vármegyéből önálló közigazgatási területté hasították ki. A vár alapjait az árpádházi királyok korának végén rakták le, vagy talán a vegyesházi korszak elején, 1367-ben szerepel először, a mikor I. Lajos király Dragomir fiainak, Drághnak és Jánosnak adja. Ez a Dragomir Oláh Miklós I. Lajos király alatt erdélyi vajda volt. 1378-ban Balk és Drág máramarosi főispánok kapták. Utánuk a Drágfiak és Béltekiek lettek a vár s a hozzátartozó uradalom urai s övék volt az egész XV. században. 1378-ban a Castrum Kewar, vagy Kew warhoz tartozó „erdődi kerületet” még magának tartja meg a király, később azonban ezt is Kővárhoz csatolták. Zsigmond király 1391-ben Balknak és Drágnak adja e kerületet. 1405-ben Szatmár vármegyéből a kővári uradalomhoz tartozott: (Nyékfalva), Berkesz, M.-Lápos, Tótfalu, Remete, Kovás, Körtvélyes, Kékes, Karulya, Szakállasfalva, Koltó, Alsókoltó, Kölcse, Vasmelyfalva, Bozinta, Aranyos, Kolczér, Hidegkút, Fentős, Hosszúfalva, Pribékfalva, Magosfalva, Dánfalva, Lukácsfalva, Fejérszék, Tölgyes, Jeder, Somkút, Balkona, Balkfalwa, Gaura, Váraj, Prizlop-Kisbany, Buny, Fejérfalva-Fericse. A nagy uradalom nem sokáig maradt osztatlanúl. Dragomirnak három fia: Balk, Dragh és János 1424-ben osztoztak meg a birtokon és a várat ekkor még közösnek hagyták. 1470-ben a vár a Drágfiaknak egyedüli birtoka lett és az maradt a következő század közepéig, a mikor Drágfi Gáspár utód nélkül halt el. Ezentúl hol a királyé, hol az erdélyi fejedelemé lett. 1565-ben Schwendy Lázár foglalta el, 1575-ben János Zsigmond visszavette ostrommal. Báthory Zsigmond alatt ide vonúlt önkéntes rabságba Mária-Krisztina fejedelemaszszony s megható leveleket írt innen anyjának. 1598-ban ide hozták fogságba Jósika Istvánt, a fejedelem megbukott kegyenczét s nemsokára innen vitték Szatmárra, a hol lefejezték. A vár még Báthory Zsigmond alatt a király kezére került. 1605-ben Bocskay István vette ostrom alá és elfoglalta, de 1613-ban Dóczi András szatmári várparancsnok újra visszafoglalta. 1615-ben Bethlen Gábor II. Mátyástól visszakapja. 1662-ben fontos pont a törökkel való békekötésben Köprili és Leopold között. 1607-ben az országgyűlés megszüntette a kővári bíróságot, a többi szabad területekkel és ekkor koronajószággá lett. 1682–1691. között hasították ki Szolnok-Doboka vármegye területéből s Kővárvidék néven önálló közigazgatási területté lett, főkapitány vezetése alatt, II. Rákóczi Ferencz idején a Habsburgok kezén volt és gróf Teleki Mihály, a híres kanczellár fia, volt a főkapitánya. A kuruczok megostromolták a várat, de Rabutin felmentette. Gróf Teleki azonban nemsokára a Rákóczi pártjára állott, a német 46kapitányt vasra verette és a vár ísmét a kuruczok kezére került. A szatmári béke után Rabutin a várat 1718-ban levegőbe röpíttette. A megmaradt romokat a környékbeli lakosok hordták szét. A várhely gróf Teleki László Gyuláé. Berkesz-pataka gör. kath. temploma 1882-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nagysomkút.
