Gencs.
Gencs.
Gencs, nagyközség Nagykároly mellett. Van benne 223 ház, 1437 lakossal; ezek közül 1095 magyar, 342 oláh, de mindnyájan beszélnek magyarúl; vallásra nézve 894 ref., 429 gör. kath., 95 r. kath. Határa 5020 kat. hold. Nevét már 1332-ben is Gench-nek írták. Ősi birtokosa a Gencsy család volt, a melynek egész a XVIII. századig jelentékeny része volt benne. 1407-ben a Báthoryak, 1418-ban a Vetésiek szerzik meg egy részét. 1431-ben Bobáld felől a Károlyiak akarták megjáratni határát; de Gencsy Orbán ellentmondott. Ez a per még 1436-ban is folyt: 1458-ban az Endrédyek a Gencsyek jobbágyait fegyveresen megtámadták és megrabolták. 1514-ben a Gencsyek jószágait a király elkoboztatta és a Báthoryaknak adományozta. Ebben a században a Báthoryak mellett, kik itteni birtokukat az ecsedi uradalomhoz csatolták, számos más család szerzett itt kisebb-nagyobb birtokot. 1545-ben Gosztonyi Miklós, 1551-ben Farkas Gergely, Gencsy János és Hatvani János; 1587-ben a Balásházy, Sarolyáni, Dabóczy, Erdélyi, Kereky, Nobis, Sándorházy, Gáspár, Gálfi; 1588-ban a Fodor, Gencsy, Csúry; 1589-ben a Rakamazy család kap benne részt. A XVII. században ezek a családok terjeszkednek benne s a Báthoryak kihalta után, birtokuk jórészét köznemesek szerezték meg. A század derekán, mikor 1747-ben báró Losonczi Bánffy Farkas, Way László és Mihály és a Sarkady családok is birtokosai, már az egész helység nemesekből állott. A század végén nagyobb szerepet játszottak köztük a Way, Iklódy, Szekeres, Csomay, Sántha, Szováthy, Erdélyi családok. A XIX. század első felében már csak két nagyobb birtokosa volt: Csomay Pál és a gróf Tholdalaghy család. Ujabban özv. Joannovich Lázárné szül. Uray Irén volt legnagyobb birtokosa, a ki azonban birtokát egy budapesti házzal cserélte el. A községet csupa nemesek lakták s a vármegyei tisztújításokon a „gencsi voksok” mindig sokat számítottak. Élelmes, vállalkozó, fúrteszű, kupeczkedő nép is volt a gencsi s azért támadt az a közmondás „Bere, Gebe, Gencs, – Isten tőle ments!” A község ma hitelszövetkezetet tart fenn és két gőzmalom is van benne. A ref. egyház 1886-ban épített új templomot a hitújítás korából való templom helyére. A gör. kath. templom 1869-ben épült. A károlyi és szatmári várak közelében, mindig útjába esett minden hadnak és sokat kellett szenvednie. 1888-ban az Ér áradása, 1904 május 30-án óriási tűzvész pusztította el nagy részét. Határához tartoznak a Balogh, Burger, Grehl, Hegedűs, Ökrös, Penyigei, Sternberg, Tomanóczy, Tóth, Uray, Vörös és Wálik tanyák és a Forrás csárda. Van a határban egy kerek halom (Kunhalom), a melyről a nép azt meséli, hogy a kuruczok hordták össze süvegeikkel s Rákóczi sátora állott rajta. A községnek van postája, távírója, vasúti állomása pedig Nagykároly.
