Pátyod.
Pátyod.
Pátyod, kisközség az ecsedi láp éjszaki szélén, 128 házzal, 726 magyar lakossal, kik között 422 gör. kath., 215 r. kath., 69 ref., 25 izr. Határa 1579 kat. hold. Nevét 1325-ben Pathwd-nak írják. Ekkor a Pátyodi családé volt s az maradt még a következő század végéig. 1498-ban Rohodi Péter kapja meg. 1501-ben Zoltán János, 1504-ben Zoltán István és Ferencz, 1549-ben Báthory András kapnak benne részt. A XVII. században elpusztúlt és a Mikolayak pusztája volt. Mikolay Boldizsár 1667-ben pátyodi jobbágyait elcserélte gróf Csáky Istvánné szinérváraljai jobbágyaival. 1724-ben Bagossy László kapta meg a pátyodi pusztát és ő telepítette be római és görög-katholikus tót jobbágysággal. A nép ma már egészen megmagyarosodott. Urai a XVIII. század végén az Eötvös, Domahidy, Geötz, Majos, Kovács, Galgóczy és Simonyi családok; a XIX. század közepéig ugyanezek; most nagyobb birtokosa Madarassy Dezső, a kinek itt kényelmes kuriája is van, melyet Madarassy Dániel 1844-ben építtetett. Róm. kath templomot 1833-ban építtettek Hám János püspök adományából; a gör. katholikus templomot 1890-ben. Az előbbi főtemplomot 1735-ben Szászfaluból szállították 139ide. A határban van a Hirschfeld tanya. Dülőnevei közül érdekes az Isten kiskertje s a Puszta Jánosi, a mely egy elpusztult község emlékét őrzi; ezt már 1477-ben említi egy oklevél; az utolsó tatárjáráskor pusztult el. A községben van posta és vasúti állomás.
