Porcsalma.
Porcsalma.
Porcsalma, nagyközség az ecsedi láp északi szélén, 281 házzal, 2010 magyar lakossal, a kik között, 1295 ref., 465 gör. kath., 103 r. kath., 147 izr. vallású. Határa 5402 k. hold. Nevét 1458-ban már Porchalmának irják. Eredetéről Walther László, a Károlyi család egykori levéltárosa mondja, hogy 1388-ban Csaholyi Sebestyén Sós helység határán egy új községet alapított, s azt az ottani sok „porczfűtől” Porczhalmának nevezte. Ez a terület a Kaplyon nembelieké volt s azok a nádor előtt tiltakoztak a jogtalan telepítés ellen. Már 1397-ben Drág és Balk vajdák az urai, de a Csaholyiaknak is maradt benne részük, mert 1399-ben, mikor Eke Tyukodját elfoglalták, a lakosokat ide telepítették. A XV. század elején a Domahidyaknak is volt itt birtokuk, 1448-ban Lónyay András kap benne részt anyai jusson. 1454-ben a Lónyayak zálogosítanak el egy részt a Domahidyaknak. 1466-ban Ecsedi Báthory István, András és László is birtokosai. Utánok a XVII. században a Bethlenek, majd a Rákóczyak örökölték. A Báthoryak és Domahidyak mellett 1516-ben Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferencz és Imre kaptak benne részt. 1562-ben tűz pusztította el a községet, úgy hogy csak 11 és fél porta maradt meg. Ez időtájt már részben királyi birtok. 1570-ben már csak a fiskus és Báthory Miklós szerepelnek főbirtokosokként. A Kapy és Réthei családok 1609 és 1612-ben, az Egriek 1620-ban szereznek benne részt. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1624-ben kapta meg a Báthory-birtokot; de ugyanekkor egy részt Pogrányi György s 1630-ban Csapy Zsófia és Mosdóssy Imre; 1659-ben Rápolthi Nagy Pál, 1729-ben Jékey Sándor és Mária, Radich Zsigmondné, 1750-ben Nagy Sándor voltak a földesurai. A szatmári béke után a gróf Károlyiak kapták meg a Rákóczi részt. Gróf Károlyi Antal nagyobb részét Szaplonczay Kristófnak engedte át. 1810-ben földesurai voltak Szaplonczay Antal, Szuhányi János, a gróf Károlyi család, Kállay Antal, Marsovszky Sámuel, a Suri, Vállyi, Lázár Kovács, Galgóczy, Bajnay, Szentmarjay, Czibere, Balla, Balogh, Belényesi, Császár, Csehy, Erdős, Gyarmathy, Gyene, Juhász, Kanyó, Pap, Sajó, Tarczali és Turbucz családok. A XIX. század közepéig ugyanezek és a Domokos, Farkas, Galvácsy és Katona családok. Most nagyobb birtokosok a községben Péchy László, Gyene Zsigmond örökösei, Gyene Károlyné, Balogh Pál, Balogh Sándor és Groszmann Adolf; mindeniknek derék úrilaka vagy régibb kúriája van, melyek közül a Gyene Zsigmond-félét Gyene Pál 1845-ben, a régi családi kúria helyén építtette. A község határában vannak a Balogh I., II. Gyene I., II., Groszmann, Péchy és Policzer tanyák. A református templom Mátyás korabeli épület. Tornyot 1795-ben építettek hozzá és 1842-ben a templomot nagyobbították. Falába van illesztve egy emléktábla, a mely Kovács György emlékét örökíti meg, a ki 1717-ben a községet megmentette a tatárdúlástól. A község körül szalmát rakatott s azt meggyújtotta. A tatárok azt hitték, hogy a község leégett és elvonúltak. A XVIII. században oláhokat és oroszokat telepített ide Szaplonczay Kristóf, de ma már ezek is megmagyarosodtak. Görög kath. templomot 1886-ban építettek. A községben van posta, vasúti és távíró állomás.
Rozsály. – A Rozsályi Kunok restaurált várkastélya. (Most Isaák Eleméré).
Sályi. – Domahidy István kuriája.
Sárközujlak. – Péchy Margit úrilaka.
Sárköz. – Báró Vécsey László kastélya.
Szinérváralja. – Mándy Zoltán kastélya.
