Szatmárzsadány.
Szatmárzsadány.
Szatmárzsadány, nagyközség az ecsedi láp keleti részén, 185 házzal és 1458 lakossal, a kik között 155 magyar, a többi oláh. 1353 gör. kath., 46 ref., 27 r. kath. és 31 izr. vallású. Határa 3365 k. hold. Régi neve csak Zsadány volt; 1332-ben Sadannak írják. A XV. században két Zsadányt találunk: Nogsadant és Kyssadant. Már a XIII. század elején szerepel a váradi Regestrumban egy idevaló Zsalta nevű ember. Régi ura a Zsadányi család. 1379-ben Szántói Petten fiaié. 1391-ben a Báthoryakat iktatták be egy részébe. A következő században a Vetésiek is kapnak benne részt. 1548-ban Pálfalvai Burián László kapja meg Kis-Zsadányt; 1609-ben Macskási Mihály s 1632-ben Némethi János Nagy-Zsadányban kapnak részt. 1660 júniusban itt táborozott Barcsay Ákos, 1709-ben gróf Károlyi Sándor serege. A XVIII. század végén földesurai a gróf Teleki, gróf Thoroczkay, a Szalay, Sztojka, Dániel, Buday, Kállay és Domahidy családok. A mult század elején gróf Halleré volt. Most nagyobb birtokuk van itt Szarka Andornak, a szatmári jezsuitáknak és Világossy Gáspárnak. A gör. katholikusoknak van itt templomuk, a mely 1820-ban épült. A határban vannak a Szarka és Világosi tanyák, Czigánytelep és a Jézustársaság tanyája. Vasúti állomás, posta és távíró helyben van.
