Vállaj.
Vállaj.
Vállaj, kisközség az ecsedi láp mellett, 215 házzal és 2200 magyar lakossal, a kik között 1456 r. kath., 538 g. kath., 183 ref., 23 izr. vallású. Határa 13143 k. hold. Nevét 1431-ben Walay, Valay alakban írták. A XIII–XIV. században a Kusalyi Jakcsoké volt. 1423-ban királyi adományt kaptak rá a Báthoryak, a kik hét év mulva megszerezték a Kusalyi Jakcsok részét is, a melyet pedig 1427-ben a Gacsályi családnak ítéltek oda, mint a község ősi ura: Elleus mester maradékainak. Ekkor az ecsedi uradalom része lett s annak a sorsában osztozott mindvégig. Végre 1711 után a gróf Károlyi Sándoré lett. A Károlyiak svábokat telepítettek a régi ref. magyar községbe s a lakosokat Börvelybe költöztették át. Uj templomot 1771-ben építettek; ezen kívül még két kápolna is van itt. A községben ma gróf Károlyi Gyulának és gróf Károlyi Lajosnak van nagybirtokuk; az utóbbinak vadászlaka van itt, a melyet gróf Károlyi Viktor építtetett 1864-ben. Itt lakik Mándy Géza nagybérlő is, kényelmes úrilakban. A határhoz tartoznak az Ágerdő, Ludállás, Nagyfenék, Pórháza, Sárgaháza majorok, Bodvaj és Téglaszín szőlőtelepek, Csabaháza tanya és Pusztaterem puszta, a melyen vannak a Dohányos major, Fűzfáskút cselédlak, Viktortelek major, Erdészlak és Erdőőrlak. A Pórháza pusztát 1431-ben Báthory István elfoglalta mikor is a Vetésiek s a Károlyiak ellenmondtak. 1466-ban is a Károlyiaké volt, valamint a hajdani Nagyfenék és Bodvaj puszták is, a XV. században. A múlt század elején a Károlyiaknak híres tözs-juhtenyészetük volt itt, melyet a vidékbeli nyájak nemesítésére is felhasználtak. A községben posta van, utolsó vasuti és távíró állomása Ágerdő.
