Vámfalu.
Vámfalu.
Vámfalu, kisközség az Avasban, 394 házzal és 1894 lakossal, a kik közül 775 magyar, 116 német és 1003 oláh. 1030 g. kath., 672 ref., 15 r. kath., 177 izr. vallású. Határa 9451 k. hold. Wamfalw alakban 1490-ben már a szinéri uradalomhoz tartozó községek között szerepel s ezek sorsában osztozott a XVII. századig. 1615-ben Deregnyei Daróczy Ferencz kapott itt részt s tőle ered leányágon a Lónyay család itteni birtoka. 1717-ben Viszocsányi Sándort is itt találjuk. A század folyamán földbirtokosok a Lónyay, Linkner, Eötvös, Vetéssy, Bay, Korda, Péchy, Dálnoki, Medve, Nagy és Samu családok. A múlt század közepéig a Lónyayaké volt. Most nagyob birtokosai gróf Vay Gábor, Vámfalvi Jónás és Szentiványi Gyula. A község azelőtt magyar volt, de a XVII. században elpusztult s ekkor telepedtek ide az oláhok. A ref. templom 1826-ban épült, a gör. kath. 1848-ban. A határban vannak a Pap és Vay tanyák, a Vay malom és a Büdössár fürdő, a mely kitünő gyógyhatású iszapfürdő; természetes erős kénes vize csúzos bántalmaknál kitünő hatású. Fölötte emelkedik a Mike-bércz s ebből ered a Tálna patak. A dűlőnevek főleg magyarok; érdekes közöttük a Peres, Babos, Csellén, Leányok bércze s az Irtás, a melynek Teterime nevű helyén tanyáztak a monda szerint a tatárok. A község 1826-ban teljesen leégett. Van benne körjegyzőség, vasúti állomás és postahivatal; legközelebbi távírója Szinérváralja.
