Az utczák.
Az utczák.
A vármegye magyar részének alföldi képe van. Még dombok sincsenek, csak a Nyirségen. Jellemző azonban az egész sík részre, hogy sűrűn van rakva apró falvakkal. A török-tatár pusztítást nem szenvedett Alföld képét látjuk itt. E kis falvaknak rendesen csak egy egyenes utczájok van, melynek két végét nagy vég, kis vég és alvég, felvég névvel szokás nevezni. Ha van még egy utcza, az rendesen a fő-útból kanyarodik le és aztán párhuzamosan halad vele; ez a kis-utcza, a mit esetleg sikátor köt össze a főbb utczákkal. Ha még több utcza is van, azok vagy a határrészről, vagy a szomszéd faluról kaptak nevet. Az egyenes utczák két oldalán csaknem egyforma nagyságú telkek sorakoznak (5–800 négyszögöl). Az utcza-szélen csinos kerítések vonúlnak végig s a házak egyik végükkel néznek az útra, a régebbi házakon egy, az újabbakon két ablakkal.
