Népszaporodás és sűrűség.
Népszaporodás és sűrűség.
A vármegyében a nép sűrüsége és a nép szaporodása kb. az országos átlagnak felel meg. A legsűrübben lakott vármegyében 82.2 lélek esik egy négyzetkilométerre, a legritkábban lakottban 26.4; Szatmárban pedig 1890-ben 49•08; 1900-ban 55•8 esett, míg az országos átlag 1890-ben 53•8, 1900-ban 59•3 volt. Ez a sűrüség 1900-ig folyvást nőtt és pedig normális százalékkal. 1880-tól 1890-ig a róm. katholikusok száma 11.58 %-al, a gör. katholikusoké 10.20 %-al, és a 258reformátusoké 10.61 %-al nőtt. 1890-től 1900-ig az egész nép 12.4 %-al gyarapodott, a mi fölötte van az országos átlagnak: 10.3 %.
Ezt a népsűrüséget azonban komoly veszély fenyegeti: a kivándorlás. Bizonyosra vehető, hogy a következő népszámlálás nem fog ilyen egészséges képet nyújtani e tekintetben sem, hacsak a visszavándorlás nem segít a bajon. Éppen 1900. óta indult itt meg igazán a kivándorlás és éppen a legmagyarabb vidékeket tizedeli meg. 1900-ban 134 férfi és 26 nő, 1901-ben 313 férfi és 37 nő, 1902-ben 666 férfi, 119 nő és 1904-ben 628 férfi és 197 nő vándorolt ki és a kivándorlás azóta szédítő arányokban nőtt.
