Neolith-kor.
Neolith-kor.
Szatmár vármegyében a neolith-kor, vagyis az újabb kőkorszak embere telepedett le először, kb. 6000–8000 évvel ezelőtt. Ez már családok, sőt törzsek szerinti csoportokban élt. Letelepedési helyét bizonyos nyugodt megélhetési feltételekhez kötötte. Ilyen volt az áradások színtjén felülemelkedő vízpart vagy sziget, a hol könnyen találta meg élelmét a vízi szárnyasokban, állatokban és halakban bővelkedő vízben, tavakban és mocsarakban. Ügyelt arra, hogy ellenséges család, törzs, vagy állat támadása ne érhesse könnyen és ezért, ha víz vagy mocsár nem védte minden oldalról, tanyáját a vízmentes oldalon áthatolhatatlan őserdő mellett, de mindíg víz közelében ütötte fel.
Az e korbeli ember már a leleményesség magas fokán állott. Az érczet nem ismerte ugyan, de házi eszközeit, fegyvereit nagy csínnal és ügyességgel készítette és kunyhókban lakott. A földben megfelelő üreget vájt, annak alját az egyik sarokban, kb. 3/4 méternyi területen, jó vastagon agyaggal, simán kitapasztotta tűzhelynek. Az üreg körül nádat, sást, galyat, faágat tűzött a földbe és ezeket felül, végeiken összekötözte, elől azonban, rendszerint a déli oldalon, nyílást hagyott. Ezután az egészet kívül-belül kitapasztotta agyaggal, telerakta az üres üreget száraz ággal, falevéllel, rőzsével és meggyújtotta. A hatalmas tűz az agyagból a növényi részeket kiégette, az agyagot megkeményítette és az üreget ilyképen egy darabból álló, kemény süveg fedte.
Kőszerszámait, kőfegyvereit csíszolta. Kőbaltáit, kőbuzogányait már ki tudta fúrni, hogy a fúrt lyukba nyelet alkalmazhasson. Ős-szarvasok aggancsaiból kalapácsot, vésőt, ásót, fejszét, szerszámnyeleket, lyukasztót stb. készített. Állatcsontokból tűt, kést, furót; kagylóhéjakból kanalat, kést stb. Tudott tüzet éleszteni. Állatok bőrével, sőt később növényi rostokból durván szőtt szövetekkel fedte testét. Értett a cserépedény-készítéshez és agyagból nagyon változatos alaku bögréket, fazekakat stb., sőt gyakran óriási alakú gabona- és víztartó edényeket készített, melyeket szabad tűzön égetett ki. A földmívelésnek is némi nyomaira akadunk. A nyert gabonát két lapos örlőkő között őrölték meg, a mit pedig el akartak raktározni, azt előbb kissé megpörkölték, hogy a nedvességtől ki ne csírásodjon, azután gabonatartó edényekben rakták el földüregekbe.
