Kőkor.
Kőkor.
A kőkori ember nyomait a vármegye egész síkföldi területén megtaláljuk. Legtipikusabb nyomaira az Érvidéken, az ecsedi lápban és a láp környékén akadunk. Az e sorok írója által az ecsedi lápban, az ú. n. Sárvárdomb derekán végzett ásatás öt kökori tűzpadot tárt fel, a szokásos konyhahulladékokkal (Kjökken Möddings), melyekből nagymennyiségű cseréptöredék, agyagból égetett, különféle alakú hálónehezék, agyag-orsó, csont-szerszámtöredék stb. került elő. A cseréptöredékek legnagyobb része díszített, az e korszakot jellemző kezdetleges, egyenes, hullámzó, rovátkos, fűrészvonalas és pontozott díszítésekkel.
Hasonló leletek kerültek elő Homok határában is, Gödény Sándor egyik rigolirozott birtokrészén, a hol – sajnos – a földmunkások tömérdek ily leletet tettek tönkre. Itt különösen figyelmet érdemel az örlő- és csíszoló-kövek nagy száma és a sok félig csíszolt kődarab, a mi szinte azt a benyomást kelti; mintha ott a kőkorszakban valóságos kőcsiszoló-telep lett volna. Innen nehány igen szép kővéső és kőbalta került elő.
Hasonlóan érdekes telep az Aranyosmeggyes határában, a Patóháza felé vezető úton, a híd mellett megásott telep, mely viszont aggancsból készült szerszámokban 404és fegyverekben gazdag. Itt e sorok írója elraktározott, félig megpörkölt búzát is talált nagy mennyiségben.
A Tiszától kelet felé és dél felé, számos őrhalmot találunk, a melyek szinte szabályos, rendszeres vonúlatot alkotnak, le Gencs irányában; úgylátszik ezeknek a középpontja a Nagykároly határában fekvő ú. n. bobádi domb, a mely már a kőkorszakban szintén megült hely volt és melyről alább bővebben szólunk. A kőkori embert felváltotta a bronzkor embere.
