Perdöntő viadalok.
Perdöntő viadalok.
Megtörtént az is, hogy a bíró párbajra utasította a feleket. Az istenitéletnek ez a módja nem ellenkezett a kor vallásos felfogásával s a mellett királyaink, főkép az Anjouk, a harczi szellem ébrentartására igen alkalmasnak találták azt. Nem fejlődött ugyan ki nálunk oly hóbortos lovagi szellem, mint némely nyugoti államban, de az önbecsülésen és vitézi jogon alapuló fékezhetetlen erő még inkább megnyilatkozik, mint odaát. Amott jól megerősített sziklaváraikban daczolnak egymással a lovagok, itt a Károlyiak és a Dománhidiak egyszerű falusi tanyáikról folytatják századokon át egymás ellen hadjárataikat.
Történetíróink még eddig nem tudták kimutatni, hogy az Anjouk idejéig nálunk a nemesek lovagi módon szervezkedtek. Pedig könnyen elképzelhető, 421hiszen az országban mindenütt, Szatmár-megyében is voltak a keresztes vitézeknek birtokaik s a velök való érintkezés folytonos volt. Az a mester (magister) czím, melytől csak úgy hemzsegnek régi okirataink , nem lehet minden esetben valamely tudományos fok jele, hanem vitézi megkülömböztetés, éppen úgy mint a keresztes lovagoknál. Ha az előbbi felelne meg a valóságnak, a XIV. században igen sok tudós embere lett volna Szatmár vármegyének. A magyar nemes tehát, ha vitézségével kitüntette magát, mester czímet kapott; s ha még ezek közül is kivált, a király saját társaságára érdemesítette őt; kísérője (comes) lett. Egyéb kitüntetést nem ismert a magyar nemes a „polgári” életben.
