Gazdasági egyesület.
Gazdasági egyesület.
A vármegye közgazdasági viszonyainak fejlődésére a leghatékonyabb tényező a vármegyei gazdasági egyesület, az ország hasonló egyesületei között a legrégiebbek 310közé tartozik. Alakulása az 1860-ik évre esik, midőn az elnyomott, hazafias érzelmek kitörését már megakadályozni nem lehetett. Ebben az időben a vármegye földbirtokos-osztályának közszeretetben álló főura, báró Vécsey József, a gazdaközönséget, az akkori cs. kir. megye-főnöktől nyert engedély alapján, egyesülés czéljából összehívta Szatmár-Németibe. A nagy számban összejött értelmiség azután a nemes báró ajánlatára gróf Károlyi Györgyöt választotta meg elnökéül, míg az egyesület alelnökei báró Vécsey József és gróf Dégenfeld Pál lettek, az egyesület jegyzői pedig Szerdahelyi Ágoston és Kerekes Gusztáv. Egyszersmind a vármegye kitünőségeiből megválasztották a 60 tagból álló igazgató-választmányt. A hazafias szellemtől áthatott egyesület rövid idő múlva nagy ünnepélyességgel nyitotta meg Szatmáron nagyszabású általános mezőgazdasági kiállítását. Ez impozáns összejövetelnek is a politikai viszonyok megbeszélése volt a háttere. A működésnek indúlt egyesülettől azonban nemsokára elvonta a figyelmet ugyancsak a politikai viszonyok változatossága. Midőn azonban a politikai hullámok rendes mederbe tértek, az egylet megalakítója, báró Vécsey József ismét kezébe vette a zászlót és földbirtokos-társai támogatásával újból életre hívta az egyesületet, melynek nagy lelkesedéssel választották meg elnökéül. Az ő erélyes vezetés alatt aztán az egyesület oly erős fejlődésnek indúlt, hogy az alkotások egész seregével vonta magára a közfigyelmet. Tagja lett az egyesületnek az egész gazdaközönség. Mezőgazdasági és állatkiállítások rendezésével és dijazásokkal serkentette a gazdákat a jobb anyagok beszerzésére. A gépkiállításokkal a gazdasági eszközök megválasztására szolgáltatott alkalmat. Ebben a munkában a lelkes elnök mellett a vármegye színe-java csoportosult. Az első években buzgó munkatársai voltak gróf Teleki Géza és Szerdahelyi Ágoston alelnök, Vállyi Árpád jegyző és Nagy László titkár. A 60 tagból álló igazgató-választmány már 1884-ben szaklapot szerkesztetett s erre nézve a „Szamos” czímű lappal lépett egyességre.
Az egyesület fejlődése a 90-es évek végén már szervezetében is átalakításokat tett kivánatossá s így 1898-ban önálló titkári állást szervezett, mely állásra az egylet első titkárát, Poszvék Nándort választották meg. Igy az egyesület ügyei szakemberre bízatván, a rendszeres működés és tervszerű fejlődés lépett előtérbe, főként a közgazdasági élet terén felmutatott alkotások következetes sorozatával.
A fejlődés közepett az egyesületet újjáalakító és oly nagy ügyszeretettel vezető elnöke, báró Vécsey József, a vármegye gazdatársadalmának általános részvétele mellett, 1902-ben megvált önzetlen munkás életétől és a társadalom osztatlan mély sajnálata volt jutalma annak a sok alkotásnak, a mit maga után hagyott.
Az egylet vezetését eddigi alelnöke, Domahidy Sándor*) vette át a gazdaközönség bizalmából, a ki Nagy László, Szeőke Barna és Keresztszeghy Lajos dr. alelnök-társaival halad azon a csapáson, a melyet előde megvilágított.
A gazdasági egyesület, hivatásához képest, mind az állattenyésztés, mind az ipar terén hathatósan fejti ki működését. Évenként, az őszi hónapokban, Szatmáron ló- és csikó-díjazást, tavaszszal bika-kiállítást rendez, állami és magánjutalmazásokkal. Vándor-kiállításokat és űsző-díjazásokat is rendez a vidéken. Szalmafonó-gépek beszerzésével segíti a kisbirtokosokat. Rendezi a téli tanfolyamokon az előadásokat s azokat füzetekbe foglalva, terjeszti a nép között.
A titkár külön szaklapot szerkeszt „Gazdák Lapja” czím alatt és ezt a két korona tagsági díjért megküldi minden egyesületi tagnak. Ebben ismerteti mind a helyi, mind az országos érdekü mezőgazdasági mozgalmakat és irányítja a közvéleményt a gazdatársadalom bajainak orvoslására és a korszerű gazdálkodási módok felkarolására. A lap egyik rovatában nyilvántartja a gazdáktól bejelentett, eladásra szánt bor-jegyzéket és közvetíti annak eladását. A téli gazdasági előadásokkal a házi-ipar fokozatos kifejtését segíti elő és már sok községben megalapította a vessző- és gyékénykosárfonást. Évenként felváltva gyümölcsészeti, kertészeti, baromfi-kiállítást rendez. Közvetíti a községeknek a tenyészapa-állatok beszerzését és erre a czélra a külön kezelt bikaalapból előlegeket ad. A szocziális téren nagy eredményeket mutat fel a szövetkezetek szervezésével.*)
) Időközben e köztiszteletben állott férfiú, ki báró Vécseynek méltó utóda volt, szintén meghalt. A boldogult, ki 1907. augusztusában irta e fejezetet, ezzel is a mezőgazdaság ügyét akarta szolgálni. (Szerk.)
311A hitelszövetkezetek szervezése után, az ellenőrzés érdekében megalakította Szatmár székhelylyel, a négy vármegyére terjedő „Éjszakkeleti vármegyei szövetkezetek szövetségét”. Megalkotta a vármegye területére a „Vármegyei fogyasztási és értékesítő szövetkezetet” Szatmáron, mely működését nem csupán a nagyobb birtokosok gazdasági szükségleteinek előnyös beszerzésére irányozza, hanem a falusi fiókszövetkezetek útján, a köznép napi szükségleteinek olcsó beszerzésére is szolgál.
A gazdasági egyesület a szőlő-kultura tekintetében is megtette a kötelességét, a mennyiben a Szatmár várostól kapott 18 k. h. területen amerikai szőlőtelepet rendezett be és abból szakszerű kezelés mellett, a vármegye területére, a tagoknak kedvezményes áron évenként több százezerre menő gyökeres és sima vesszőt szolgáltatott ki.
A lótenyésztés javítása czéljából, az állatdíjazások mellett, megalakította a szatmári lóversenyeket, miáltal a nemesebb lótenyésztésre ösztönözte a gazdákat, melynek eredménye olyan magasra emelkedett, hogy az őszi lóversenyek alkalmával, a vármegye előkelő körein kívül, Szatmáron a szomszéd vármegyék sportkedvelő urai is tömegesen jelennek meg. Ugyancsak az állattenyésztés emelése czéljából nagyfontosságú alkotása volt az egyesületnek a közös legelő-intézmény, mely 150 k. h. bekerített területen adott legelőt, különösen a kisgazdák csikainak és szűzgulyájának.
Mindezen alkotások előteremtése és fentartása nagy áldozatokat vesz igénybe, s hogy az akadályok leküzdhetők legyenek, arra a csekély államsegélyen kívül, a gazdatársadalom áldozatkészsége és a szép összegü alapítványok szolgálnak biztosítékul.
***
