Szarvasmarhatenyésztés.
Szarvasmarhatenyésztés.
Szatmár vármegyében még néhány évtizeddel ezelőtt a nyugati tarka marhát csak elvétve a hegyvidékeken lehetett látni. Ellenben a magyar erdélyi szarvasmarha mind a köztenyésztésben, mind a nagybirtokosoktól tartott szabad gulyákban, az országos tenyésztés magas színvonalán állott. A jelesebb tenyészetek közül meg kell említenünk a báró Vécsey család csegöldi gulyáját, mely már a mult század elején tiszta magyar törzs-gulya volt s ellátta a gazdák és községek egy részét kiváló tenyészbikákkal. Ez a törzsgulya a mult évtizedekben a báró Senyey páczini nevelésü, országos hírü bikáival kereszteztetvén, oly magas színvonalra emelkedett, hogy az országos kiállításokon rendesen első díjakkal tüntették ki. Ez a 40–50 tehénből álló gulya a köztenyésztésre évenként 20–25 tenyészbikát ad, 500–1200 korona árban. A régi és tisztavérü tenyésztések közé tartozik a gróf Tisza István kocsordi gulyája, melyet gróf Dégenfeld Imre alapított; az itt nevelt bikákat rendszerint az állam részére vásárolják meg s a községeknek osztják ki. Kitünő tulajdonságai ennek a marhának az erős fejlődés, munkabírás, gyorsjárás és igénytelenség, a mi az akolban való nevelésnek és folytonos legelőntartásnak tulajdonítható. A másféléves bikaborjukért az állam 600–1200 koronát fizet, az ökörborjukat a gazdaságban használják fel.
Nagyon szép magyar gulya van még a gróf Károlyi Lajos erdődi uradalmában, melyet a múlt század elején az akkori tulajdonos gróf Károlyi Lajos 308alapított. Ez a még eredeti minőségében fentartott törzsgulya kizárólag a nagy kiterjedésű uradalom használatára szolgáltatja a tenyész- s az igavonó-marhákat. Ez a marha nagytestü, széles, erős csontozatú, szép galyas szarvú. Ehhez hasonló régi törzsgulya van a gróf Dégenfeld Sándor erdőszádai uradalmában, ez is czímeres, nagyszarvú, szép, kicsi fejű, tetszetős kinézésű erdélyi fajta marha. Említésre méltó magyar fajta szabad gulyákat találunk a Szuhányi Ferencz csengeri gazdaságában, a hol a gróf Almássy-féle sarkadi gulyából importált tenyészbikák keresztezése által, a régi magyar törzs-gulya ivadékai szépen meggyarapodtak. Az állomány 30–40 tehénből és szaporulatából áll. Néhány darab fiatal bika kerül évenként eladásra, s ezeket a községek, köztenyésztésre, jó áron vásárolják meg.
Hasonló terjedelmű és irányú magyar fajta törzsgulyákat tartanak még Kende Zsigmond az istvándi, Kölcsey Zoltán tunyogi, Kölcsey Antal mikolai és Németh Elemér ököritói és vetési gazdaságukban. Sajnos, hogy az egyre fogyó legelők a mind jobban terjedő bérrendszer miatt, pár évtized alatt sok tisztavérű magyar gulyát oszlattak fel, ezek között a domahidait, vetésit, tyukodit és helyettük nyugati tarka marhákat istállóznak. A belterjes gazdasági czéloknak leginkább megfelelő nyugati fajmarhák közül a síkságon leginkább a bonyhádi és simmenthali keresztezés van elterjedve. E tenyésztési irányt azonban még mindig csak kísérletezésnek tekinthetjük. Tisztavérű, törzskönyvezett istálló még eddig csak Domahidán a Domahidy Sándor gazdaságában van, a honnan az egy és fél éves tenyészbikákat 500–600 kor. árban veszik meg keresztezésekre. Ebben a simmenthali tehenészetben borjúnevelés mellett tejgazdaságot is vezetnek, napi átlagos 100 liter mennyiségben. A bonyhádi-siementhali istállózás évről-évre nagyobb arányú és leginkább tejgazdasággal van összekötve. Ilyen nyugati tehenészeteket találunk a gróf Teleki János koltói, Horváth Bertalan pálfalvai, báró Vécsey László sárközi, Lengyel Alajos lázári, gróf Károlyi István nagykárolyi és Ujfalussy Lajos kocsordi gazdaságaiban. Nagybánya vidékén azonban az algaui és a borzderes marhát tenyésztik legszívesebben.
A nyugati fajmarhát a hús és tej kedvéért nevelik; mezőgazdasági használatra még mindig az erdélyi magyar ökör a legjobb; ez kitartásával, munkabírásával és gyors járásával felülmúl minden más igás-marhát. S miután, különösen a vármegye Tisza- és Szamos-köz vidékén, a magyar marha nevelését a kisgazdák is kultiválják, igás ökörben szükség még nincsen, sőt az országos állatvásárok alkalmával a szatmári, csengeri, mátészalkai piaczokról az idegen marhakereskedők nagy számban hajtanak el ökröket, használati és hízlalási czélokra. Egy-pár 3 éves, jól kinőtt magyar ökörtinóért könnyen megkap 500–600 koronát a kisgazda, míg a jármos ökörnek mai ára 700–800 koronára emelkedett.
