A láp megnyitása.
A láp megnyitása.
Az 1898. évi márczius hó 20-ának délelőtti 10 órája, a mikor a láp lecsapolása körül az 1720-as és 1780-as években oly sok ügybuzgóságot tanúsított és áldozatot hozott Károlyi Ferencz és Antal grófok szerencsésebb utóda: gróf Károlyi Tibor társulati elnök, Darányi Ignácz dr. akkori földmívelésügyi miniszter képviseletében megjelent Nemeskéri Kiss Pál államtitkár, továbbá a társulati s a szatmári folyammérnöki hivatal műszaki kara előtt ünnepélyesen átvágta azt a keskeny földbordát, a mely az akkor már a magyar államvasútak hídjáig készen volt csatornát az ó-medertől még elválasztotta, fordulópont a róna balparti részének történetében.
A 75 –l00 cm. magas s 40–60 cm. átmérős alapu kúpalakú sűrű zsombék, nád, gyékény, lómenta, búzalevelűfű, mételytorzsa, nadálytő, futófű, lósóska, papvirág, vízi bürök, taraczkos, parlagi és sudarsás, kalakány s számos más vízinövény az elődeinek évezredeken át egymás fölé halmozódott hullájából alakult 50–200 cm. vastag réteg alól és rétegből egyre fogyó nedvesség híján már az első évben eltörpül, a tisztásokról pusztul a csík, a melyből fejenként egy veder járt ki haszonként a tulajdonosoknak, a fenékre ülő rétegen a második évben már a szilárd láp korábbi lakói: a vöcsök, vidra, görény, nyércz, őz, róka, farkas, vízi patkány, güzü stb. eltünnek, helyükön gulyák legelnek szelidebb fűneműeket, vagy jön a bocskorral felszerelt ökröktől vontatott zsombékírtó és rendes eke, s a vízi tyúk, libucz, vadrucza, vadlúd, halkapó, gém, daru, gyöngyvér, bölény-bika stb. már nem lel többé otthont.
