A gör. kath. egyház alakulása.
A gör. kath. egyház alakulása.
Mielőtt arra a harczra lépnénk át, mely az itt új életre ébredő róm. kath. hitközség és a reformátusok között lefolyt, röviden a két görög katholikus hitközség megalakúlását kell előadnunk. A régebbi közölök a németi egyház. Hívei most görög szertartású magyar katholikusoknak vallják magukat; még néhány évvel ezelőtt nem magyar, hanem ószláv volt a liturgikus nyelvök, tévedésbe ejtve magukat s híveket is, őseik eredete felől, mert hiszen népiesen oroszoknak hívták őket: de a történelemnek vissza kell mennie egyházul bölcsőkoráig s kutatnia, hogy kik tették le a hitközség alapjait.
Mikor 1661-ben a törökök Váradot elfoglalták, az ottani görög kereskedők éjszak felé magyar területre menekültek. Egy részük Debreczenben vonta meg magát,1) a többi pedig a szatmári vár falai alatt keresett menedéket. De a „görög” elnevezés ne ejtsen bennünket tévedésbe. Lehettek ugyan közöttük görög nemzetiségűek is, a legnagyobb rész azonban bosnyák és rácz volt. Ezek a bizonyára vagyonos görög és délszláv kereskedők alapították meg Németiben a görög hitközséget. Egyesültek voltak-e akkor, vagy pedig nem, azt most már bajos volna eldönteni. De annyi bizonyos, hogy ugyanazon Habsburg-politika, mely a római katholikus egyház terjesztéseért minden követ megmozgatott, tőlük is már első szabadság-levelökben megkövetelte, hogy papjok egyesült legyen és a munkácsi egyházmegyéhez tartozzék, a minek meg volt a fontos oka.
1) Szalárdi: Siralmas Krónika 579. lap.
A szatmáriak nem minden idegenkedés nélkül fogadták az új jövevényeket. Különösen az szúrt nekik szemet, hogy ezek nem csupán török portékákkal, hanem minden egyébbel kereskednek. Ügyes-bajos dolgaikat sem akarták a szatmári bíró ítélete alá bocsátani, hanem vagy maguk közül választottak olyat, ki nekik igazságot szolgáltasson, vagy pedig a vármegye palástjába fogódzkodtak. Szabadságaik biztosítására a görögök 1667-ben eszközöltek ki a királytól privilégiumot.2) Ennek értelmében a görögöknek szabadságukban áll Szatmáron, Németiben vagy Kálló városában megtelepedni, ingatlanokat szerezni és török árúczikkekkel kereskedni. A szepesi kamarától fognak függeni s az attól nyert védelemért 200 frt adót fizetnek. A Törökországból behozott portékák után harminczadot adnak. Pereikben saját kebelükből választott bíráik mondanak ítéletet. Ha valamelyik fél ennek végzésével nincs megelégedve, 24 frt bánatpénz lefizetése után a kamarához fölebbezheti ügyét; a jelzett összeg fele a bíróé, fele a kincstáré legyen. Azon esetben, ha nemes emberrel támad bajuk, vagy ha erőszakoskodásról vádolják őket, a vármegye tegyen igazságot. A görög bíró tartozik a kamara előtt esküt tenni, hogy a királyhoz és az országhoz hűséges lesz. Ha valamely görög kereskedő törökországi utra indul, elutazásakor kötes esküt tenni, hogy a törökkel czimborálni s fegyvert kivinni nem fog; hazajövetele után szintén eskü alatt tartozik bevallani, hogy mit látott-hallott a török birodalomban. A ki görög vére ellen fegyvert fog, vagy viszályt szít, 200 frt pénzbírsággal bűnhődik, melynek fele a bíróé, fele a kincstáré. Szintannyit fizet az is, ki török bírák elé viszi ügyét, vagy a magyar bíróság által hozott ítéletet a török bíróhoz felebbezi. Katonát nem fognak náluk elszállásolni. Testületükbe kell fogadniok azon nem nemes görögöket és ráczokat 245is, kik már régebbi idő óta magyar honosok és kereskedéssel foglalkoznak. Lelkészük a római katholikus egyházzal egyesült pap lehet és a munkácsi egyházmegyébe fog tartozni.
2) Városi levéltár: Act. 713. Fasc. 4. Nr. 150. Szirmay: l. k. 180. lap.
Első papjuk, kinek nevét az egyház Triodion nevű könyve tartotta fönn, Mihály nevet viselt. A feljegyzés mellett 1681. olvasható évszámúl. 1685-ben Monasterly Demeter volt a németi lelkész, a ki egyúttal esperesi hivatalt viselt. Ennek lelkipásztorsága alatt viszály támadt a régi tősgyökeres görög-katholikus lakosok és az új jövevények között. Azzal vádolták a nemrég beköltözötteket, hogy az ó-hithez ragaszkodnak. Ezért ők I. Lipóthoz folyamodtak, ki őket Szatmár, Ugocsa, Bereg és Szabolcs-megyei hitrokonaikkal együtt egy esperességbe egyesítette s megengedte, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák s harangoztathassanak. E kedvezményeket pedig azért nyerték, mert a római katholikus egyházzal való egyesülésükről a császárt biztosították s esperesük iránta a hűségesküt letette.3) A nyert szabadalom alapján már előbb megkezdett templomukat felépítették s azt 1690-ben a szintén görög eredetű Camellisi József munkácsi püspök Szent Miklós tiszteletére szentelte föl. A régi kalendárium szerint április 30-án jött a püspök Szatmárra s itt május 1-én zsinatot tartott. Körülbelül hatvan görög szertartású pap gyűlt ez alkalommal össze s mindannyian hitvallást tettek a római egyházzal való egyesülésről. A nevezett püspök önmaga sorolja fel jegyzeteiben, hogy kik jelentek meg előtte ilyen czélból. Május 4-én, miután a templomszentelés magasztos szertartását végrehajtotta, papokat szentelt és szerzeteseket öltöztetett be Istennek ez új hajlékában.4)
3) Városi levéltár: Act. 1747. Fasc. 1. Nr. 1. Act. 1686. Fasc. 2. 205. Nr. 134, 402.
4) Basilovits: Brevis Notitia Fundationis Korzatovich, pag. 89.
Templomuknak nem sokáig örvendhettek a görög-katholikusok, mert, mint már tudjuk, az 1703-ban Németivel együtt hamuvá lett. Ekkor a hívek, mint vagyonos kereskedők, kiknek sok félteni valójuk volt, a várban vonták meg magukat s ott a császári őrsereggel együtt türelemmel viselték a hosszú ostromot. Egy 1722. évi felségfolyamodványukból tudjuk meg, hogy ez alkalommal nemcsak hogy tizenhét havi ostromot kellett kiállaniok, hanem a bosszús kuruczok féléven át börtönben sanyargatták őket és 19,293 frt 97 kr. kárt szenvedtek.5) Az szolgáltatott okot e panaszukra, hogy a város szerintük igazságtalan adóval sújtotta őket. A kurucz háború után vagy nagyon megfogyhattak, vagy teljesen elszegényedhettek, mert a város felszabadítása alkalmával a polgárokra rótt teherben csupán három görög katholikus osztozott.6)
5) Városi levéltár: Actor, 1722. Nr. 731.
6) U. o. Actor, 1734. Nr. 1.
1740-ben kezdtek hozzá az új parochia építéséhez. Templomukat az azt díszítő toronynyal együtt Somlyai Mihály buzgó hivő építtette a saját költségén.7) Papjuk javadalmazása is megoldódott lassanként, a mennyiben a Helytartó Tanács 1782-ben megengedte, hogy a város, mint kegyúr, a plébános ellátására 8 pozsonyi mérő őszi, 4 p. m. tavaszi vetésre való szántóföldet és 4 szekér szénára való kaszálót adjon.8) 1795-ben majort kapott,9) 1802-ben pedig évi tizenkét öl fára való jogot. Még jobban rendezte a város 1803-ban Beöthe Demeter püspöki vikárius lelkészsége alatt a papi jövedelmeket. Ekkori határozata értelmében a plébános kapott a város pénztárából 300 frtot, birtokaiból pedig minden fordulón nyolcz köblös földet, nyolcz boglyás kaszálót és 16 öl fát.10)
7) U. o. Act. 1740. Fasc. 2. Nr. 134. – Protoc. Civit. anni 1757.
8) U. o. Act. 1782. Fasc. 1. Nr. 43. Vesd össze: Act. 1781. Fasc. 8. Nr. 5.
9) U. o. Act. 1795. Nr. Prot. 1231. Act. 1796. Fasc. 6. Nr. 519.
10) Nagy Mihály Szatmár-Németi Históriája, 2. k. 293. lap.
A XVIII. század hatvanas és hetvenes éveiben a görög katholikus hívek között bevándorlás által mindinkább megszaporodtak az oláh ajkúak. Mivel ezek nem tudtak azzal kibékülni, hogy papjok ó-szláv nyelven végzi az isteni tiszteletet, mozgalmat indítottak egy külön románajkú lelkészség felállítására. Fáradságukat siker koronázta, mert a felsőbb engedélyt erre megkapták. Templomuk 1803, papi lakásuk 1808 óta van. Első lelkészük Pap János volt, ki 1805-ben foglalta el hivatalát. Ellátásáról a város épp oly bőkezűen gondoskodott, mint a németi anyaegyház lelkészéről.11)
11) U. o. 2. k. 286, 287. lap.
