Róm. kath. hitközség felállítása.
Róm. kath. hitközség felállítása.
Sokkal nagyobb küzdelem fejlődött ki a római katholikus hitközség újból való felállítása körül. Mert azon harcznak, melyet ellenreformáczió néven ismer a történelem, s melyet akkor Európaszerte változó eredménynyel vívott a két tábor, egyik legjelentékenyebb csatatere éppen Szatmár volt. Előőrsi szolgálatra a jezsuitákat küldte ki ide az állami hatalommal szövetkezett hierarchia. E városban ugyanis a római katholikus lakosság megerősödése akkor kezdődik, mikor a buzgó hitű II. Ferdinánd király Pázmány Péter anyagi áldozatával a jezsuitákat ide telepítette. Tiborcz János házfőnök maga sorolja el a rendház okmányait az egri püspökhöz intézett 1769. évi felterjesztésében.12) Ezek szerint II. Ferdinánd király 1636. évi okt. 8-án Regensburgból kelt parancsával 246meghagyja Melithnek, Szatmár-vár főkapitányának, hogy a német őrségnek a várba vezetése alkalmával telepítse ki onnan a református lelkészt, hogy helyébe jezsuiták jöhessenek. Hasonló értelemben rendelkezik ezzel egyidejűleg Pázmány bíboros-érsek is. De a parancsot végrehajtani nem volt oly könnyű, mint azt kiadni. Tanuskodik erről III. Ferdinándnak 1643. évi ápr. 29-én kelt rendelete. E szerint, minthogy a király arról értesül, hogy a várba vezetett jezsuitáknak nincs alkalmas lakásuk, megparancsolja a főkapitánynak, hogy rezidenczia és iskola számára megfelelő épületeket adjon nekik. Végre 1684-ben elkészült az öt személyre való lakóház, melyet azután ki is bővítettek. Ezidőponttól kezdődnek a róm. kath. plébánia anyakönyvei is.
12) Szatmáregyházmegyei irattár: 1769. év.
Mint két ellenséges tábor állottak egymással szemben ez időtől kezdve a jezsuiták és a ref. lelkipásztorok. Amazok a katholiczizmus által elvesztett tért iparkodtak elfoglalni, ezek elért előnyeiket védelmezték körömszakadtáig. Azok részén állott az államhatalom, ezekén a közvélemény ereje és a városi magisztrátus szívós ellenállása. A jezsuiták, mint irataik megtekintéséből látható, mind magas képzettségű papok voltak; ékes latinsággal szerkesztett irataikból ember- és világismeret s logikus gondolkozás sugárzik elő. Szerzetesi életük zárkózottságával a tömegtől távol, s azért mégis közöttük élvén, példájukkal és tudományukkal messze világoskodtak. Buzgóságuk pedig éppen nem ismert akadályokat. Híveket nyerni, ezt tekintették élethivatásuknak. Volt eset rá, hogy Tiborcz János szuperior csupán azért perlekedik, hogy kizárólag neki legyen joga, állítólag az 1731. évi pátens értelmében a halálra ítélt rabot, ha az kálvinista is, a bitófa alá kísérni.13) Ilyen és ennyi erőt vittek ők a nagy küzdelembe, de csak is ennyit; alsóbb fokú iskolájuk ily élet-halálharczban számbavehető tényezőnek nem volt tekinthető.
13) U. o. 1771. év. Helytartó Tanács: Act. 1771. Nr. 1641.
A reformátusoknak ellenben volt három jól szervezett parochiájuk: kettő Szatmáron, egy Németiben. Volt gimnáziumok, filozófiai tanfolyamuk és főiskolájuk. Papjaik és tanáraik között sok hírneves ember volt, a kiknek neveit az irodalomtörténet is lapjaira jegyezte.
Azt a harczot, mely a két ellenfél között kifejlődött, nem a mai kor szempontjából kell megítélni. Éppen oly magyar ember volt Horváth, Hedry, Kövér, Lőcsei, Andrási, Tiborcz és Birsi jezsuita, mint a milyenek voltak Szoboszlai és Ecsedi, Csapó, Kevi, Viski, Kapolyi szatmári ref. lelkipásztorok. A különbség az, hogy akkor a hitelvek szemüvegén nézték az egész világot: ma pedig a magunk vallási meggyőződésének nagyratartása mellett kímélettel vagyunk a másoké iránt.
