A kurucz korban.
A kurucz korban.
Ezek a bajok csupán vésztjósló fellegek voltak. De máshonnan jött a zivatar, mint a honnan a szél fújt. 1703-ban, mikor a szatmári ekklézsiát a nagyhírű Ember Pál és Kincses István, a németi egyházat pedig Bélteki János lelkipásztor igazgatta, mindkét várossal együtt az összes egyházi épületeket felgyújtották a hadakozó felek. A hajléktalanná lett papok a kollégium két tanárával, Tatai Mihálylyal és Szatmári Istvánnal együtt a Hegyre menekültek. Itt gondozgatták és erősítgették híveiket a nagy nyomorúságban egész 1705-ig, a mikor a lakosság ismét kezdett visszaszállingózni a városba. Ember Pál ugyan előbb eltávozott, mert őt a debreczeni egyház hívta meg papjának. Róla jegyzik föl, hogy mikor még a Hegyen laktában a Rákóczi Ferencz táborából egy Gyulaffy nevű előkelő nemest papolt el, az egész sereg hallatára megjövendölte a kurucz felkelés szerencsétlen végkimenetelét; a fejedelem, ki jelen volt, szintén könnyezett. Ugyancsak a Szatmár-hegyen történt, hogy az 1705. évi virágvasárnapon a tanács nem engedte elénekelni a szent passziót, kétségkívül azért, hogy abból a pajkos kuruczok csúfot ne űzzenek.19)
19) Nagy Mihály: Szatmár-Németi Históriája, 2. k. 346–350.
Az elpusztúlt városban építkező református hívek arra kérték Rákóczit, hogy mindaddig, míg templomukat felépíthetik, engedje át nekik az üres várban a használaton kívül álló élésházat. Először ugyan azzal az indokolással, hogy arra szüksége lesz az országnak, megtagadta kérésüket, de azután mégis csak engedett. Ez az élésház volt az istentisztelet helye, míg az új templom a régi helyen elkészült.20) Bizony szegényes volt az, fatoronynyal és paticsos oldalakkal: de hát a hívektől nem telt nagyobbszerű épületre. Falán ékes latin distichonokban emlékeztek meg az előbbi templom pusztulásáról. Az 1725. évi karácsony napján tartották benne az első isteni tiszteletet. Ez a templom 1788-ig állott fönn, a mikor romladozó állapota miatt elhordták és helyébe a mait építették, mely 1807-ben készült el. A németiek mostani temploma 1802-ből való.21)
20) Városi levéltár: Actor. 1705. Nr. 291. sz.
21) Nagy Mihály: Szatmár-Németi Históriája, 2. k. 345, 401, 519.
