A XIX. század elején
A XIX. század elején
Néhány nappal a krusiczai lázadás elnyomatása után: jún. 17-én, Lajos József főherczeg érkezett Fehértemplomba és két napon át tartózkodott itt.
1808-ban két század polgárőrséget szerveztek. Az egyik századnak Schmitz József, a másiknak Werner W. lett a parancsnoka. A polgárőrség zászlaját 1809 ápr. 30-án szentelték fel. A zászlóanya, az akkori polgármester Weber Ferencz Károly nejétől adományozott szalagon a következő jelmondat állott: Treu bis zum Grabe! Wir siegen oder sterben – für Gott! den Kaiser! und das Vaterland! Ez a zászló jelenleg is a város birtokában van.
1810 máj. 28-án délben 1–2 óra között óriási felhőszakadás tette tönkre az egész termést és a helységben is nagy károkat okozott. Ehhez járult még az ez évi devalvatio, a bankóczédulák értékének egyötödre való alászállása, a mi szintén nagy nyomornak volt az okozója. Szerencsére azonban az 1811. év rendkívül kedvező volt a község bortermelőire nézve. Ez a bő termés arra késztette a lakosokat, hogy a következő években Suhaj-pusztán is szőlőt ültessenek.
1815-től a főhadparancsnokság rendeletére Fehértemplomot a városok közé sorozták. Az 1817-ben megtartott összeírás szerint a városnak ekkor 4737 lakosa volt, a kik közül 2705 róm. kath., 1949 gör.-kel., 9 evang. és 74 zsidó.
Ugyanez év okt. 8-án I. Ferencz király utazott át a királynéval a városon. Őfelségeik kíséretükkel Oraviczáról kocsikon érkeztek Fehértemplomba, a hol a szakadó eső miatt ki sem szállva a kocsiból, miután a templomtéren lovakat váltottak, tovább folytatták útjokat Versecz felé.
1828-ban tették le az új városháza alapkövét, de csak 1830-ban fejezték be.
Az 1831. és 1836. években országszerte pusztító kolerajárvány a várost megkímélte és csupán a Nera-csatorna melletti téglavető telepen lépett fel, a hol egy család esett a ragálynak áldozatul.
1837 decz. 23-án éjjel földrengést éreztek, mely 1838 jan. 23-án megismétlődött. Az utóbbi alkalommal oly heves volt a lökés, hogy több kémény bedőlt és a róm. kath., valamint a gör.-kel. templom erősen megrongálódott.
1838-ban új határőrzászlóaljat szerveztek, melynek székhelye Fehértemplom lett. 1841 jún. 23-án József nádor érkezett a városba, gróf Szécheny István társaságában, nagy kísérettel. A nádor az aldunai Kazán-szoros megnyitására ment, mely alkalommal a város polgársága nagy fénynyel és lelkesedéssel fogadta.
1845-ben az eddigi szerb-bánáti határőrzászlóaljat ezreddé alakították át és az új ezred törzsének székhelye Fehértemplom maradt; ezredparancsnok Macchio Flórián lett, a kinek nagy érdemei vannak a város szépítése körül.
Az 1846-ban megtartott összeírás szerint a városnak ekkor 6452 lakosa volt, ezek között 459 idegen.
