1848–49-ben
1848–49-ben
Az 1848. évi márcziusi események hírét a fehértemplomi polgárság is kitörő örömmel üdvözölte. A fővárosból hazatérő kereskedők példájára a lakosság nemzetszínű kokárdát tűzött fel s nyilvános helyeken, kávéházakban és vendéglőkben proklamácziókat osztogattak szét. A lelkes hangulatot azonban csakhamar aggodalom váltotta fel, mikor a polgárok a környékbeli szerb falvakban történtekről értesültek. A városi tanács attól tartva, hogy az 1808-ik évi események ismétlődni fognak, követeket küldött Temesvárra a védelmi intézkedések végett. A temesvári hadparancsnokság Maderspach Ferencz századost és Phillipovszky Tamás tűzérhadnagyot küldte Fehértemplomba, hogy a város polgárságából egy nemzetőrcsapatot szervezzenek. E két férfiu rövid idő alatt jelentékeny eredményt ért el; mert mikor 1848 máj. 24-én a szerbiai felkelők áthajóztak a Dunán, hogy az itteni szerb lázadóknak segítsenek, itt a polgárkatonaság már szervezve volt.
A szerbek még első szervezkedésük alkalmával tettek kísérletet arra, hogy Fehértemplom polgárságát csatlakozásra bírják. 1848 jún. 18-án egy szerb küldöttség jelent meg a varázsligeti (Vrácsevgaj) szerb táborból a városban és a város átadását követelte. Dreihann Ferdinánd alezredes, az akkori térparancsnok, azt tanácsolta a polgárságnak, hogy a támadás elkerülése végett tűzzék ki a fekete-sárga és a szerb lobogót. A polgárság azonban nem követte ezt a tanácsot, hanem a verseczi magyar táborba küldött segítségért. Négy nap mulva azonban Stanimirovics Mita vezetése alatt újabb küldöttség jelent meg Fehértemplomban; itt egyenesen báró Dreihann Ferdinánd alezredeshez ment, a ki hosszas tanácskozás után átadta nekik a városban levő három ágyút és 215 fegyvert, sőt elbocsátotta a határőrezrednek 430a városban táborozó tartalékszázadát is, viszont a szerb felkelők arra kötelezték magukat, hogy Fehértemplom környékéről elvonulnak.
A fehértemplomiak ekkor Ferdinánd királyhoz fordultak oltalomért. Egy feliratot intéztek a királyhoz, a melyet három fehértemplomi polgár Schmitz János, Radulovics Gergely és Marquardt Frigyes nyujtott át; de a küldöttség választ nem kapott. Annyit azonban elértek a fehértemplomiak, hogy a magyar kormány figyelmét magukra irányították. Mészáros Lázár hadügyminiszter közbelépésére az áruló Dreihann Ferdinánd alezredest elmozdították s helyét az akkor már nagy népszerűségnek örvendő Maderspach Ferencz foglalta el, a ki csakhamar körülsánczoltatta a várast, melynek védelmére Vukovics Sebő kormánybiztos 750 fegyverest küldött.
Aug. 1-én a szerviánusok egy küldöttsége jelent meg a városban, hogy azt meghódolásra bírja. A városi tanács önérzetesen utasította vissza e felszólítást, a következő szavakkal: „Mit Raubern und Mördern gibt es keine Unterhandlungen, für solche ist der Strick des Standrechts.” A küldöttség távozása után futárt küldtek Verseczre báró Blomberg Frigyes ezredeshez, segélyért. Blomberg öt század gyalogost, két ágyút és egy század lovast küldött a város védelmére és e segédhad az aug. 1–2 közötti éjjelen meg is érkezett.
Másnap aug. 2-án azután két század a Zsifkovics gyalogságból, egy század a Rukawina ezredből és 300 fehértemplomi polgár vonult ki a szerbek ellen, a kiket visszavertek. Az első összecsapás alkalmával a fehértemplomiak közül hárman estek el, köztük Werhofsky dunagőzhajózási ügynök, volt cs. kir. főhadnagy, a ki önként csatlakozott a polgárőrséghez.
A császári csapatok már augusztus 4-én elhagyták a várost. Erre aug. 19-én hajnalban Sokoli Bobalics Petár, az egész vracsevgaji szerb táborral Versecz felől rátámadt a városra s miután a sáncz védelmére kiküldött őrséget lemészárolta, az ágyút elfoglalta s abból lövetni kezdte a várost. A váratlan támadásra felriadt lakosság között iszonyú zavar keletkezik; de Maderspach nem veszítette el hidegvérét, gyorsan összeszedi embereit s Bobalics ellen tör. Mialatt Maderspach Bobalics ellen küzd, azalatt Knicsanin, háromezer emberrel, a város egyik védetlen oldaláról szintén betör, azzal a czéllal, hogy a szerb negyedet elérje s ott a szerbekkel egyesüljön. A szerbek abban a hiszemben, hogy már az egész város Knicsanin birtokában van, az ablakokból kezdtek lövöldözni polgártársaikra. A véres utczai harcz hajnaltól délután három óráig tartott, míg végre a fehértemplomi polgárok visszavonulásra kényszerítették a szerb lázadókat.
A városban 75 ház esett a tűz martalékául. A polgárőrségből 51-en, a Vukovicstól küldött csapatból nyolczan estek el, 42-en megsebesültek és négyen eltüntek. A szerb felkelők mintegy 500–600 embert veszítettek. Visszavonulásuk után a polgárok haragja a helybeli szerb lakosok ellen fordult s közülök sokat megöltek.
Maderspach nevét Fehértemplom hősi védelme csakhamar országszerte ismertté tette; de annál nagyobb volt az elkeseredés Blomberg ezredes ellen, a ki Verseczről tétlenül nézte a küzdelmet s csak akkor küldött segítséget, mikor már a fehértemplomiak visszaverték a lázadókat.
A kormány, hogy e hű város ne maradjon őrség nélkül, a 9-ik honvédzászlóalj négy századát rendelte ide, mely Vitalis Sándor őrnagy alatt aug. 22-én érkezett meg és már másnap összeütköztek a szerb felkelőkkel, a kik 20 halott hátrahagyásával, visszavonultak Krusiczára.
A szerbek látván, hogy a fehértemplomiakkal nem boldogulnak, alkudozásba bocsátkoztak velük; Skublics Rafael azonban a polgárok nevében aug. 24-én visszautasította a békefeltételeket, melyeket Mayerhofer cs. kir. konzul terjesztett eléjök. Másnap megérkezett Blomberg ezredes is, egy század lovas élén és a tanácsházba rendelte a város vezérférfiait, a hol rá akarta őket beszélni a békefeltételek elfogadására. A város polgárai azonban visszautasították Blomberg ajánlatát, mire az elhagyta a várost és az odarendelt császári csapatokat is visszavonta, mire Vitális Sándor őrnagy is lemondott a városi őrség parancsnokságáról és szintén elhagyta Fehértemplomot, helyét pedig Rácz Sándor százados foglalta el.
Mivel a környékbeli falvak a szerb lázadók hatalmában voltak, Fehértemplomban nagy élelemhiány mutatkozott. E bajon segítendő, Rácz Sándor helyettese Villámi Gyula honvédszázados aug. 29-én, a Blomberg lovasainak fedezete alatt, társzekereket küldött Verseczre, hogy onnan élelmiszert és lőszert hozzanak. Blomberg azonban, a helyett, hogy élelmiszert küldött volna, még a társzekerek fedezetéül kirendelt császári lovasságot is Verseczen fogta.
431Knicsanin ily viszonyok között támadt aug. 30-án harmadízben Fehértemplomra, melynek őrsége csupán három honvédzászlóalj és mintegy kétszáz temesi nemzetőr volt. Ezúttal is megismétlődött az aug. 19-iki viadal, mert a honvédek, a városi polgárság hősies támogatása mellett, visszaverték a szerbeket, a kik halottakban és sebesültekben 300 embert veszítettek.
Ez a kudarcz elvette a szerbek kedvét egy újabb támadástól, különösen azóta, mióta Maderspach ismét visszatért Fehértemplomba. Sőt szept. 7-én már a fehértemplomi őrség lépett fel támadólag a szerbek ellen, kiűzte őket vracsevgáji táborukból, sánczaikat pedig szétrombolta. Ezzel azután a város megmenekült a kellemetlen szomszédságtól.
A vitéz vörössipkás zászlóalj okt. és nov. hó folyamán gyakran harczolt a környéken táborozó szerbekkel, míg végre nov. 30-án, az időközben alezredessé előléptetett Maderspach a szerbeket a Karas melletti táborukból is kiverte.
A veressipkás zászlóalj decz. 4-én hagyta el Fehértemplomot, a hová helyette a honvédelmi bizottmány a 28-ik honvédzászlóaljat rendelte; de 1849 jan. 19-én ez a zászlóalj is elhagyta a várost és Versecz felé vonult.
E honvédzászlóalj távoztával a város teljesen magára volt hagyatva. A kétségbeesett polgárok erre négytagú küldöttséget menesztettek Thodorovics csász. tábornokhoz oltalomért. A tábornok nagyon barátságtalanul fogadta a küldöttséget, mely azonban annyit mégis elért, hogy a tábornok a császári csapatoknak a rablást a városban megtiltotta. A császári had jan. 21-én vonult be Fehértemplomba, ezt követte a szerbek csapata. Ezt a rablóhadat, mely zsoldot nem kapott, a fehértemplomiaknak kellett két hónapon át eltartaniok. Jan. 25-től kezdve három hónapon át a szerbek kezében volt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás is.
Bem honvédtábornok ápr. 19-én bevonult Lugosra, ápr. 27-én pedig Temesvár alatt táborozott. E hírre Theodorovics császári tábornok, a ki a diadalmas honvédsereget Fehértemplomnál szándékozott feltartóztatni, sürgősen intézkedik, hogy a szerb bánáti ezred Szászka, Greovacz, Rebenberg és Krusicza helységeket sánczokkal erősítse meg, a város lakosait pedig felszólította, hogy élelmiszerekkel hosszabb időre lássák el magukat. Csakhogy ezek az intézkedések megkéstek, mert máj. 8-án már híre járt, hogy Károlyi alezredes közeleg Versecz felől. E hírre a szerb Odbor tagjai a szélrózsa minden irányába szétfutottak.
A fehértemplomi császári helyőrség, mely Eszler alezredes és Riebl őrnagy alatt állott, a magyarok első támadására meghátrált; egy részük foglyul esett, a másik részük pedig önként megadta magát. A menekülő császáriakat a huszárok sokáig üldözték s közülök többet levágtak. Máj. 10-én estére Bem tábornok is megérkezett a székely gyalogsággal, de már 12-én Petrillova és Szászka felé nyomult. Bem tábornok Nyuni honvédőrnagyot nevezte ki Fehértemplom térparancsnokává, a ki a város védelmére a nemzetőrség visszaállítását tervezte; de ebben a bekövetkezett események megakadályozták.
A magyar világ egészen a temesvári csatáig tartott. A temesvári csatavesztés hírére a megrémült város négytagú küldöttséget választott, mely aug. 12-én tisztelgett Haynau császári fővezér előtt Temesvárott: Haynau először nem is akarta fogadni a küldöttséget, mely csak hosszas mentegetődzések után tudta tisztázni a fehértemplomiakat a lázadás vádja alól.
