A XVIII. században
A XVIII. században
Az új telep, melyet lakosai Weiszkirchennek neveztek el, már néhány év mulva annyira gyarapodott, hogy gróf Nádasdy László csanádi püspök 1723 jan. havában plebániát alakított, majd 1724-ben a kerületi kincstári tiszttartóság székhelyét is ide helyezték át, gróf Mercy tábornok pedig a Landmiliz székhelyévé tette; miáltal az új telep jelentősége is mindegyre növekedett.
Mikor báró Falkenstein Béla csanádi püspök 1736-ban körútjában a helységet meglátogatta, itt már iskolát is talált. De a püspök a tanulóifjúság ismereteivel nem lévén megelégedve, az újpalánkai kapuczinus barátokat, a kik 1724 óta látták el az itteni plebániát, felmentette a lelkipásztorkodási teendők alól s helyükbe világi papot nevezett ki. De az 1738 tavaszán fellépő pestis és a török támadástól való félelem következtében az akkori plebános, a helység lakosainak legnagyobb részével elmenekült. A lakosok egy része Verseczen, Temesvárott, Szegeden, Újaradon húzta meg magát, sőt egyesek Kecskemétre, Budára, Futakra és Zimonyba is elmenekültek. A törökök előnyomulásának hírére a környékbeli falvak román lakossága azután rátámadt a helységre, azt kirabolta és felgyújtotta. A kik itt maradtak, szörnyű napokat éltek át. A fékevesztett tömeg rablásvágyának kielégítése után a férfiak egy részét legyilkolta, a nőket pedig fogságba hurczolta. Ekkor pusztult el a községháza is és ekkor semmisültek meg a község alakulására vonatkozó iratok is. Midőn azután az 1738. év vége felé az elmenekült lakosok visszaszálingóztak, leégett házak és üszkös gerendák fogadták az érkezőket. Sokan kétségbeesve ismét eltávoztak, de egy részük itt maradt.
1739 jan. havában a román rablóbandák ismét fenyegetően léptek fel, ekkor azonban a Temesvárról küldött katonaság szétverte őket. Alig menekült meg a helység a román rablóbandáktól, ismét a pestis szedte áldozatait. A járvány már 1738-ban lépett fel, de csak 1739-ben tört ki teljes erővel s az 1740. év végéig tartott. A pestisben elhaltakat külön temetőben földelték el. Ez a mai Mária-utczában volt, a hol ásás közben gyakran találnak még csontvázakat. Bőhm Lénárt, Fehértemplom város polgármestere, alább idézett művében azt állítja, hogy a lakosságnak egyhatodrésze esett a ragály áldozatául.
A belgrádi békekötés után (1739 szept. 18) az egész lakosság vállvetett buzgalommal fogott a helység helyreállításához.
Még az év őszén helyre állították a községházát, az iskolát és a templomot, a hol a visszatért plebános 1740 jan. 16-án tartotta az első keresztelőt. Csakhamar felépültek a lerombolt házak is, s alig néhány év mulva a helység kiheverte a szörnyű pusztítást.
425Mivel a belgrádi békekötés értelmében Palánk, Kevevára, Pancsova stb. erősségeit le kellett rombolni, a hadvezetőség a katonaság számára a marosontúli tartományban építtetett kaszárnyákat. Így építtetett báró Engelshofen tábornok Fehértemplomban egy gyalogsági kaszárnyát, mely 1744-ben készült el. Ez a mai Ferencz-József-téren állott, az 1788. évi török háború alatt azonban teljesen elpusztult. A lakosok az épületmaradványokat széthordták, úgy hogy ma már nyoma sincsen. 1744 táján épült a kerületi főnöki lak, mely később a határőrezred őrnagyának a szállásául szolgált. Ugyanez időtájt kebelezték be Suhaj és Salhausen pusztákat, miáltal Fehértemplom területe éjszak felé jelentékenyen megnagyobbodott.
Újabb gyarmatosok is érkeztek a helységbe, leginkább német-lotharingiai családok, miáltal a lakosság száma is jelentékenyen megnövekedett. 1751-ben több szerb család is telepedett itt le eredetileg Suhaj-pusztán, de e puszta bekebelezése után engedélyt nyertek a temesvári igazgatóságtól a helységben való letelepedésre, hol 60 házból álló külön telepet alkottak, melyet később Ráczvárosnak neveztek el.
A hubertusburgi békekötés után, 1768-ban, II. József császár, délmagyarországi körútja alkalmával ellátogatott Fehértemplomba is. A császár Albert szász-tescheni herczeg és gróf Nostitz kíséretében, máj. 5-én, lóháton érkezett a helységbe, a hol az ott állomásozó négy század katonaság és 400 felfegyverzett bányász fogadta. A császár a plebánián vett szállást és másnap folytatta útját Pancsova felé.
1762-ben már kincstári selyemfonógyár is volt Fehértemplomban. 1765-ben leégett, de csakhamar újra felépítették és 1772-ben megnagyobbították. Az 1788. évi török háború folyamán ismét elpusztult, de az 1808–1809. években újra felépült s ettől kezdve 1838-ig használták gyári czélokra.
1773-ban a dunavölgyi Határőrvidék területének terjesztése alkalmával, József-császár másodízben látogatott el Fehértemplomba, hol máj. 16–17-én tartózkodott.
Mikor 1775-ben, a bánáti katonai Határőrvidék szervezésének befejeztével, a Határőrvidéket német-szerb és román-szerb határőrezredre osztották fel, az utóbbi törzsének székhelye Fehértemplom lett.
1774-ben épült fel az elemi iskola, a kincstár költségén. 1775-ben kezdték építtetni a görög-keletiek templomát, melyet 1780 decz 31-én szenteltek fel.
A Határőrvidék szervezésével Fehértemplomot is a román-szerb bánáti Határőrvidékhez csatolták, s ez az állapot 1792-ig tartott.
Midőn 1787-ben II. József császár a közeli török háborúra az előkészületeket megtette, Fehértemplom valóságos táborhoz hasonlított. A császári sereg egy része itt nyert elhelyezést, azonfelül nagy raktárak épültek itt és a délmagyarországi hadtest parancsnoka: gróf Wartensleben is itt ütötte fel főhadiszállását.
1788 jún. 10–11-én Ferencz főherczeg is megfordult Fehértemplomban, hogy a hadsereg elhelyezkedését megszemlélje. Aug. 20-án II. József császár is Fehértemplomba érkezett, gróf Lascy Móricz táborszernagy kíséretében; ugyanazon a napon megérkezett a fősereg is, mely teljes hadirendben vonult Pancsováról Fehértemplom felé. Másnap II. József császár táborkarával és Ferencz főherczeggel felment a Kálváriahegyre, hogy a terepet áttekinthesse. Fehértemplomban való időzése alkalmával elrendelte, hogy az ellenség betörése esetén a lakosok meneküljenek el, hogy rabságba ne hurczolják őket. A mint azután híre járt, hogy a törökök átlépték a Dunát, főleg a német lakosság Temesvárra és Aradra menekült.
A törökök szept. 20-án, Pancsova megszállása után, Fehértemplomot is elfoglalták. A templomokat, a városházát, a katonai raktárakat és a kórházakat felgyujtották és a lakóházak nagy része is a lángok martaléka lett, de Pancsova visszavétele után a törökök is elhagyták a Határőrvidék területét, mire az elmenekült lakosság ismét visszatért házi tűzhelyeihez. 1789 jan. 10-én a kath. istenitiszteletet a plebánia-lakban tartották meg, mivel a templom teljesen elpusztult.
A lakosok még jóformán hozzá sem fogtak elpusztult házaik helyreállításához, midőn híre jött, hogy a császári fősereg három hónapon át Fehértemplomban fog táborozni. Május végén érkezett meg az egész fősereg, gróf Hadik András vezérlete alatt a ki a 436–437. számú házban ütötte fel főhadiszállását és itt dolgozta ki Belgrád ostromára vonatkozó terveit is. Hadik azonban megbetegedvén, aug. 3-án elhagyta Fehértemplomot, de 17-én délután báró Laudon Gedeon érkezett ide, hogy a fősereg vezérletét átvegye. Csak aug. 30-án, tehát három havi táborozás után kezdték meg a császáriak a kivonulást Fehértemplomból és szept. 3-án maga Laudon is – a tűzérséggel és táborkarával – Belgrád felé vette útját.
426A míg a háború tartott, a németajkú lakosság legnagyobb része nem mert visszatérni Fehértemplomba. Csak a sistovai békekötés (1791 aug. 4.) után tértek ismét vissza Fehértemplomba, hova ekkor a környékbeli Kusics, Lagerdorf, Russova, Szokolovácz s az elpusztult Kvuglicz helységek német lakósai is átköltöztek.
