Mint önálló község
Mint önálló község
Mária Terézia királynő már 1777-ben szabadalmakat adott a helységnek s a határőrezred parancsnokságának hatósága alól kivette; de II. József császár megszüntette a helység kiváltságait s ismét a határőrezred parancsnoksága alá rendelte. I. Ferencz király azonban a fehértemplomiak kérésére 1792-ben visszaállította kiváltságait s ettől kezdve Fehértemplom önálló községként (freie Kommunität) szerepelt tovább. A kiváltságlevél alapján az új városi tanácsot 1793 ápr. elején szervezték. Az első polgármester Paidalli György százados volt.
Fehértemplom a kiváltságlevél értelmében évenként egy bizonyos adóátalányt tartozott fizetni, mely 1792-ben 7000 frt volt, szükség esetén azonban még más szolgálmányokra is kötelezték. Háború esetén 30 embert tartozott kiállítani, de egyébként, a lakosok a katonai, illetőleg határőri szolgálat alól mentesek voltak.
A tanács és a határőrezred parancsnoksága között azonban 1793-tól napirenden voltak a viszálykodások. Peretics alezredes informácziói következtében Bécsben 1801-ben már el is határozták a tanács feloszlatását s a helységet ismét a határőrezred parancsnoksága alá akarták helyezni. I. Ferencz király már ki is bocsátotta az erre vonatkozó leiratot, melynek végrehajtását azonban Schmitz József és Kara Dima tanácsbeliek személyes közbenjárásukkal megakadályozták.
A viszálykodások a tanács és a parancsnokság között ezután sem szüntek meg, minek következtében legfelsőbb rendeletre a határőrezred törzsét Karánsebesre akarták áthelyezni. Mivel azonban ott alkalmas épületek nem voltak, a rendelet végrehajtását 1803-ra halasztották el és azt 1803 ápr. 13-án végre is hajtották. Ettől kezdve csupán a rendes cs. kir. sorhadi katonaság maradt itt, egy őrnagy parancsnoksága alatt. A városi tanács ezidőtájt egy új kath. templom építésének az ügyével foglalkozott. Az új templom alapkövét már 1805 máj. 12-én le is tették, a régi főőrség helyén. A templom építése 1806-ban nyert befejezést.
