Nagykövéres.
Nagykövéres.
Nagykövéres. A Surgány-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 381, lakosaié 1931, a kik 140 magyar kivételével nagyobbára románajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Régibb történetéről hiányoznak az adatok. A török hódoltságból románoktól lakott faluként került elő. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Keverisch néven találjuk, 75 házzal. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Keveresch alakban, a csákovai kerületben fekszik. 1761-ben postaállomása is volt. A helység eredetileg az ottani erdő alatt terült el, úgy hogy a gör.-kel. templom az ú. n. Bikáskert helyén állott: Mária Terézia királynő uralkodása alatt telepedett a mostani helyére és ekkor új román telepesekkel gyarapodott. A XVIII. század második felében magyarok költöztek ide és 1786-ban már imaházuk is volt. Ekkor a magyarok kápolnát akartak építeni, de a szentszék ezt megtagadta, sőt lelkészüket is elhelyezték. 1807-ben a helység az alapítványi uradalom középpontjává lett, de ekkor már 19 telke és 13 zsellérháza állott üresen. A gör.-kel. templom a XIX. század közepén épült, a katholikusoknak pedig imaházuk van itt. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn és Grabler Árpádnak szívógázmótoros malma van itt. A községbeli három úrilak a vallás- és tanulmányi alapé, mely itt a legnagyobb birtokos.
