Nagykárolyfalva.
78Nagykárolyfalva.
Nagykárolyfalva (azelőtt Károlyfalva). A delibláti homokpuszta alatt fekvő nagyközség. Házainak száma 703, lakosaié 3998, a kik leginkább németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E községet Knoll kamarai tisztviselő 1803-ban telepítette. Helyén azelőtt Ocza szerb község állott, melyet Kis-Alibunárnak, vagy, mivel Presdie puszta közvetetlen szomszédságában feküdt, Ocza-Podprestie-nek is neveztek. Ez a puszta valószínűleg ama szerb telepek egyike, melyek I. Lipót király uralkodása alatt keletkeztek. 1764-ben rokkant német katonákat telepítettek ide, de ezek nem tudván az itteni szerb lakossággal megférni, Alibunárra költöztek. 1803-ban újból németek telepedtek le a helységben, melyet Carlsdorf-nak neveztek el. Mivel Alibunáron időközben a szerbek kerültek túlsúlyra, az ottani róm. kath. plebániát 1804-ben Carlsdorfra helyezték át. 1809-ben új templom épült itt, melynek főoltárképét Lajos főherczeg adományozta. 1768-tól a német-illyr Határőrvidékhez tartozott és 1845-ben egy határőrszázad székhelye lett. 1848 nov. 30-án, a Vetter Antal tábornok vezérlete alatt álló 1200 főnyi honvédsereg támadást intézett a helység ellen, melyet a decz. 8-iki második támadással el is foglalt. 1873-ban Temes vármegyéhez csatolták. 1894-ben kapta a magyar Károlyfalva nevet. A lakosok iparegyesületet, önkéntes tűzoltó-, temetkezési- és dalegyletet tartanak fenn. Van itt még járásbíróság, selyemtenyésztési felügyelőség, takarék- és hitelegylet, három bankfiók, a Krischer Antal és Társa czégnek gőzmalma, a Kalitovics Jakab és Fia czégnek, továbbá Wainz Ágostnak és Kehr testvéreknek téglagyára, a Herz és Fia czégnek szalámigyára. A községhez tartozik a Wekerle-telep.
