Nagyzsám.
Nagyzsám.
Nagyzsám. A magyar délkeleti helyiérdekű vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 543, lakosaié 2662, a kik vegyesen magyarok, német- és románajkúak és róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már 1370-ben van róla adatunk, a mikor az érsomlyói vár tartozéka volt. A középkorban Krassó vármegyéhez számították és ez oklevelekben Suma (Sama) alakban fordul elő, a mely szláv szó erdőt jelent. 1377-ben Samai Dénes birtokában találjuk. 1406-ban Samai László fia János volt itt birtokos. A középkori helység alkalmasint a nagy és a kis Szenicza-patak között emelkedő Szenicza-hegy tövében fekhetett. 1597-ben, mikor e vidék rövid ideig Erdélyhez tartozott, egy beiktatás alkalmával e helység szerb lakosai szomszédokként szerepelnek. Az 1690–1700. évi összeírásokban a verseczi kerülethez tartozik. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Seham alakban fordul elő 67 házzal. A hódoltság után románok telepedtek itt le, míg a szerbek Nagyszeredre költöztek. A temesvári igazgatás alatt külön járás székhelye volt. 1739–40-ben a pestis pusztított a helységben. 1779-ben Temes vármegyébe kebelezték s ugyanakkor megszűnt a zsámi járás is. A kincstár a harmadik délmagyarországi német telepítés alkalmával a mai Nagyzsám helységtől keletre, mintegy 4 km. távolságban új német községet telepített, hova 152 német gyarmatos számára házakat építettek. 1786-ban már 30 család volt itt elhelyezve; a többiek 1787 őszén költöztek ide. Az új telep Freudenthal nevet nyert. A kamara a románokat a faluból kitelepítette és házaikat 1809-ben a Torontálból jött német telepeseknek adta át, míg a románokat a volt Határőrvidék területére szállíttatta. 1826-ban a helységet a kincstártól Beodrai Karátsonyi Lázár vette meg, a kitől 1827-ben Guidóra szállott. Birtokai 1888-ban fele részben gróf Keglevich Gyuláné szül. gróf Karátsonyi Ilmára, fele részben gróf Zichy Alexandrára és gróf Zichy Guidóra szállottak. 1893-ban gróf Keglevich Gyuláné része báró Varadiai Baich Milosé lett, míg 1894-ben a gróf Zichy-család része, gróf Hadik Jánosné szül. gróf Zichy Alexandriáé. Báró Baich Milos részét 1897-ben báró Baich Mihály örökölte. E birtoknak Elek Jenő a bérlője, a kinek itt mintaszerű gazdasága van. Az itteni róm. kath. templom 1812-ben épült, de 1835-ben megújították. Van itt olvasóegylet, temetkezési egyesület, önkéntes tűzoltóegyesület, lövészegylet, férfi daloskör, hitelszövetkezet, polgári takarékpénztár, délmagyarországi mezőgazdák egyesülete, a Raiffeisen-féle mezőgazdasági hitelszövetkezet, Rohr és Platt, valamint Lavricz Ferencz gőzmalmai. A községhez tartozik: Kernyécsa-puszta, Örömvölgy-puszta, Mihály-major és Tyeus-erdő.
