Szigetfalu.
Szigetfalu.
Szigetfalu (azelőtt Szkulya) a Berzava-folyó jobbpartján fekvő kisközség. Házainak száma 225, lakosaié 1463, a kik részben magyarok, részben románajkúak és ref. és gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Gátalja. Már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel Scalla, Sculd, Soruld és Zoruka alakban. A XV–XVI. századokban Oszkola alakban említik az oklevelek. 1406-ban Himfi Istvánnak, Jakab szilvási kenéz elleni peres ügyét, Csokola helységben választott bírák döntötték el. Eredetileg királyi birtok volt. 1410-ben Zsigmond király Majosi Lőrincz volt Szörényi bánnak és Jakab fia Pálnak adományozta. 1466-ban Dóczi László nyerte adományul, a hozzátartozó pusztákkal együtt, a melyek között Tótoszkola, Két-Pordány Csukat, vagy Csutak, Somkerék és Pápócz pusztákat említenek. 1478-ban vizsgálat folyt az iránt, hogy Dóczi Imre osztatlanul bírta-e az oszkolai jószágot? 1480-ban még Dóczi Imre birtoka, a kinek nevében László nádorlaki plebános, az aradi káptalan előtt, az ellen tiltakozott, hogy Guthi Országh Lőrincz és Veronika, Dóczi László özvegye, Oszkolát elfoglalják. A XVI. század második felében Zákán Ferencz és Gatajai Gyurma Sismán egyezkednek az ekkor már pusztává lett Oszkola ügyében. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1596-ban felszabadította a török hódoltság alól, 1597-ben pedig Felső és Alsó-Szkulya birtokot Karánsebesi Sismán Györgynek adományozta. A hódoltság végszakában is fennállott. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen, Sculla alakban, a verseczi kerületben fordul elő, de az 1761. évi térképen a csákovai kerületben van és lakosai óhitűek. A XIX. század elején a Gaadi Kayser-család vásárolta meg a kincstártól. 1838-ban Kayser Francziskáé volt és 1845-ben e családtól a báró Lo-Prestiek birtokába került. A XIX. század ötvenes éveiben a birtok négy részre oszlott. Az egyik birtokrész báró Lo-Prestiné szül. gróf Esterházy Szerafin kezébe került, a ki azt 1888-ban Klobusiczky Jánosné szül. Hammer Emmának adta el. A második birtokrészt a Nagy és Kis-Szredistyei Lazarovits-család vette meg, mely azt 1870-ben Prepeliczay Gyulának adta el, ez pedig 1882-ben Gubányi Antalnak. A harmadik birtokrészt 1874-ig Cseh Antal birta; ez 1874-től báró Rummerskirch Hugóné szül. Cseh Iréné lett. A negyedik birtokrész, a Lazarovics-családról, 1873-ban báró Leonhardi Károlyra és Fetrovics Milosnéra szül. Lazarovics Márthára szállott. 1882-ben gróf Bissingen-Nippenburg Ernő és neje szül. Neczpáli Justh Mária vették meg tőlük, a kik viszont 1894-ben báró Révay Gyulának adták el. Jelenleg Klobusiczky Jánosnak, Gubányi Antalnak, és báró Ambrózy Andornak van itt nagyobb birtokuk. A községbeli régi kuriák és úrilakok közül az egyiket Petrovics Milán 1871-ben építtette, ez jelenleg özv. Kassay Jánosnéé. A másikat Prepeliczay Gyula emeltette 1870-ben s ez most Gubányi Antalé. Két úrilakot báró Lo-Presti építtetett 1848-ban. Most mindkettő Klobusiczky Jánosnéé és az egyik a jószágigazgató lakásául szolgál. Az itteni gör.-kel. román templom 1863-ban, a reformátusoké 1870-ben épült. Van itt ifjusági dal- és népkönyvtár-egyesület és Ohrenstein Rezsőnek gőzmalma. A községhez tartozik Gizella-major, a hol Gubányi Antal csinos úrilakot építtetett, továbbá Emma-, Livia-, Ernő-major, Uj-tanya és Szécsány-szállás.
Szigetfalu. – A Klobusiczky-féle kastély.
Szigetfalu. – A Lo Presti-féle kuria. Most a Klobusiczky családé.
Szigetfalu. – Gubányi Antal úrilaka.
Szigetfalu. – Prepeliczay Ödön úrilaka, Gizellamajorban.
