Sztancsafalva.
Sztancsafalva.
Sztancsafalva (azelőtt Stancsófalva). A temesrékasi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 219, lakosaié 2066, a kik nagyobbára magyarok és szerbajkúak, róm. kath. és gör.-kel. vallásúak. Postája Aranyág, távírója és vasúti állomása Temesrékas. Már a XIV. században fennállott a borzlyuki uradalom tartozékaként és I. Károly király óta királyi birtok volt. 1456-ban Hunyadi János birtoka, 1462-ben pedig Giskra Jánosé, a kitől 1468-ban Pán Mátyás kapta zálogban. 1477-ben a borzlyuki uradalommal együtt Bánfi Miklós és Jakab birtokában találjuk. A török hódoltság után, Stanschevo alakban, 12 lakott házzal szerepel. 1718–1722. között montenegrói szlávok telepedtek itt le. A gróf Mercy-féle térképen Stanzobosella, az 1761. évi hivatalos térképen pedig már Stancsova alakban találjuk, a lugosi kerületben. 1821-ben a csanádi káptalan nyerte adományul. 1852–53-ban felvidéki tótok szállották meg, kik a káptalantól ajándékozott házhelyeken házakat építettek s így keletkezett az ú. n. Tótfalu; 1881-ben azonban, bérleti szerződésük lejárván, ismét elköltöztek innen. Az 1905–1907, években mintegy 150 magyar családot telepítettek itt le, tanyarendszer szerint. Jelenleg a kir. kincstárnak van itt nagyobb birtoka. A helybeli gör.-kel. szerb templom 1899-ben, a róm. kath. templom 1910-ben épült. Van itt fogyasztási és értékesítő szövetkezet, hitelszövetkezet, gazdakör, szerb földmivelők szövetkezete és báró Ambrózy Gyula gőzmalma. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Andrásvölgy, Barkás, Bükkös, Lázárvölgy, Liget, Lovasrét, Szélesmező és Tölgyes, melyek az új magyar telepesek telepcsoportjai.
