Temesberény.
Temesberény.
Temesberény (azelőtt csak Berény). A csáki járásban fekvő kisközség. Házainak száma 184, lakosaié 1171, a kik leginkább románajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája Felsősztamora, távírója és vasúti állomása Liebling. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben fordul elő s így már akkor egyházas hely volt. 1403-ban Berényi Hanckófi Mihályé volt, a kinek ekkor Zsigmond király, a Nápolyi László-féle felkelésben való részességért megkegyelmezett. 1407-ben Hanckófi Mihálynak magvaszakadván, a király a helységet Ozorai Pipónak adományozta, a kit 1408-ban iktattak itt be. 1410-ben Remetei Péter fia István birtokában találjuk. 1473-ban már városi kiváltságokat élvezett és ekkor Cserivár tartozékai között szerepel, úgyszintén 1507-ben is. 1473-ban Nádasdi Ongor Jánosé volt, a ki rokona Dampsosi Arka István nevében Szobi Mihályt testvérévé fogadván, a község Szobi Mihályé lett. 1507-ben Werbőczy Istvánnak adta. Az 1717-iki összeíráskor Berino alakban, 40 lakott házzal szerepel. A Mercy-féle térképen Berin alakban fordul elő. Az 1761. évi térkép szerint ekkor óhitűek lakták A vallás- és tanulmányi alap volt földesura és most is a közalapítványi uradalom a legnagyobb birtokosa. A községben van gör.-keleti román templom. Ide tartoznak a Biróvölgy, Hegytanya és Nagyliget nevű majorok. Temesvár és Temesberény között feküdt a középkorban Fáncslak (Fantalaka, Fanchala. Fanchlak), mely már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Földesurai 1410. és 1498. években a Fánchlakiak, 1529-ben a Bradách-család és utána Nagylaki Jaksics Márk voltak. Berény városhoz tartozott 1408-ban Sztojak-Jánosfalva is.
