Temesnagyfalu.
Temesnagyfalu.
Temesnagyfalu (azelőtt csak Nagyfalu). Az Aranka mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 305, lakosaié 1499, a kik nagyobb részben szerbajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E község már az 1333–35. évi pápai tizedjegyzékben is az egyházas helyek között szerepel. 1355-ben Nagy Lajos király Zynghi Miklós esztergomi érseknek, valamint testvéreinek, Jánosnak és Tamásnak adományozta. 1383-ban Miklós esztergomi érsek öcscse, Tamás mester fia István, másfelől Vásári János fia László fia Demeter megosztoztak rajta. Tamás mesternek, a Rupolujvári-család ősének, két fia volt István és János; de ezek hűtlenségbe esvén, Zsigmond király 1403 nov. 6-án összes birtokaikat, s így Nagyfalut is elkobozván, az utóbbit Tapsoni Anthimi Jánosnak adományozta. Ő róla fiaira, Miklósra és Jánosra szállott, a kik még 1432-ben a helység földesurai voltak. 1440–1450 között az Anthimi-család a helység egy részét elzálogosította Fejéregyházi János deáknak, majd pedig eladta a váradi káptalannak. A másik részt 1453 febr. 3-án csereképen átengedte Hunyadi Jánosnak. Mátyás király ezt a részt a lippai uradalomhoz csatolta és 1463 febr. 19-én anyjának udvartartására rendelte, de 1464 táján a Jaksics-családnak adományozta. 1480-ban Jaksics István volt a földesura. E családnak 1543-ban bekövetkezett kihalta után, Petrovics Péter Temesvárhoz csatolta, 1551-ben pedig azt vitatta hogy a helység az ő magánbirtokához: Csálya várához tartozik. A Jaksicsok alatt szerbek költöztek a faluba. Az 1557–58-iki összeíráskor 70 szerb gazdát találtak itt. Az uratlan Jaksics-részt Ferdinánd király 1558 aug. 2-án Földvári Istvánnak és testvéreinek adományozta. 1559-ben Bornemisza Benedek a falut lefoglalta magának s azt a saját tiszttartója alá helyezte. Az 1561–64. évi adóösszeírások szerint a nagyváradi káptalan és Olcsárovics Demeter voltak a földesurai. 1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Lapispataki Segnyei Miklósnak adományozta. A XVII. századból nincs róla adatunk, de az 1717. évi jegyzék szerint 16 házból állott s ekkor a temesi kerületbe osztották be. 1753-ban a temesvári igazgatóság vámházat épített itt. 1768 ápr. 21-én II. József utazott át a helységen s míg itt lovakat váltottak, megebédelt. Ma is mutatják a szerb templom közelében azt a házikót, a hol a császár megpihent s megebédelt. Később a falut, melyet 1779-ben Temes vármegyéhez csatoltak, gróf Szápáry József vásárolta meg a kincstártól. A XVIII. század végén németek telepedtek ide. 1838-ban gróf Szápáry Mihály volt a földesura, azután pedig az Almássy-család. A XIX. század ötvenes éveiben báró Sina György vette meg. 1880-tól 1910-ig báró Sina Ifigenia férjezett gróf d'Harcourt Emánuelné volt itt birtokos és jelenleg a budapesti földbérlő és telekbanké. Az itteni róm. kath. templom 1888-ban épült, a gör.-kel. szerb templom pedig 1770 táján. 1877-ben árvíz öntötte el a község felét. Van a községben polgári olvasókör, kosárfonóipari hitelszövetkezet és szerb gazdák szövetkezete. Ide tartozik Galambosmajor és Ilkamajor. A mai Temesnagyfalutól éjszakra, az Aranka-patak és a Maros között, feküdt a középkorban Ráróstelke falu, a melyet Zsigmond király 1403-ban Tapsoni Anthimi Jánosnak adományozott. Tőle 1454-ben Hunyadi János szerezte meg. – Nagyfalu mellett feküdt Rimán falu is, melynek legrégibb birtokosa Szőlősi Petőfi Tamás volt s ennek magtalan halála után, 1446–53 között, Hunyadi János kormányzó. E két falu azonban nem érte meg a XVI. századot. A mai Temesnagyfalu és a 110Maros között feküdt Rohoncza is, hol a tatárjárás előtti korszakban cziszterczita-rendű monostor állott, melyről első ízben 1532-ben van adatunk. A tatárjárás alatt elpusztulván, többé fel sem épült; plebániája azonban az 1333–35. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Nagy Lajos király a helységet 1355-ben Zynghi Miklós esztergomi érseknek, valamint testvéreinek, Jánosnak és Tamásnak adományozta. Ettől kezdve, Mátyás király uralkodásáig, Nagyfalu sorsában osztozott. Mátyás király a Kéri családnak adományozta. E család magvaszakadtával I. Ferdinánd király 1556-ban a falu egy részét Kisserjéni Pálnak, Mihálynak és Dorottyának adományozta. Temesvár elfoglalása után Rohonczát is elfoglalták a törökök. 1561-ben Serjéni Pál, 1564-ben Mihály volt a földesura. Rohonczával voltak határosok Surányfalu, Szépfalu és Szot, a melyekről egy 1232. évi oklevél emlékezik meg. Valószinűleg a tatárjárás alatt pusztultak el. – Temesnagyfalutól keletre, Székesúttól délre feküdt Tóti helység, mely első ízben az 1333–35. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Albert király 1439-ben Marczali Györgynek és rokonainak adományozta. Később Székelyszegi István is szerzett itt birtokokat. 1507-ben a csanádi káptalan is jogot formált a faluhoz. A mohácsi vész utáni korszakban a magyar jobbágyok odahagyták a falut s helyükbe szerbek költöztek. Az 1557–58. évi összeírás szerint lakosai mind szerbek voltak. 1561-ben Székelyszegi István és Korláth Istvánné voltak a földesurai. 1597-ben Báthory Zsigmond Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozta, ennek hűtlensége után pedig Szentandrásy György borosjenei alkapitány szerezte meg, kinek örökösei 1650-ben jogukat a helységre fenntartották. A XVIII. század elején elpusztult. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen már csak pusztaként szerepel.
