Temesrékas.
Temesrékas.
Temesrékas. A budapest–orsovai vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Járásszékhely. Házainak száma 972, lakosaié 4321, a kik közül 1245 magyar, 1823 német-, 210 románajkú és 959 sokácz. Közöttük a róm. katholikusok vannak túlnyomó számban. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban is Rékas alakban fordul elő. 1443-ban I. Ulászló király, Rékási Szaniszló és Csáki László magvaszakadtával, a Csornaiaknak, a Damsusiaknak és a Bizereieknek adta zálogba. 1453-ban V. László király a helység 4/5-ét a Csornaiaknak, 1/5-ét pedig a Bizereiknek adományozta. A 70-es években azonban perben találjuk miatta a Csornaiakat, a Dobozi Dánfiakkal, a kik ősük Dán és ennek testvére Nago után, örökjogon követelték. Az ítélet a Dánfiakat és leányágon a Serjénieket és a Pitvarosi Korlátokat rendelte a rékasi uradalomba beiktatni; de a Csornaiak ez ellen több ízben tiltakoztak s végül 1476-ban rábírták a királyt a per megújítására. Itélet vagy egyezség révén csakugyan meg is kapták a Bizereiekkel együtt Rékas és tartozékainak egyrészét. 1470-ben Rékas már városi kiváltságokat élvezett s ettől kezdve oppidumnak írják az oklevelekben és ezenkívül vámhely is volt. Erősségéről 1476-tól kezdve vannak adatok, a mikor a Csornaiak és a Dobozi Dánfiak pereskednek fölötte. 1483-ban Bizerei Miklós a város egy részét Haraszthy Ferencznek kötötte le, míg Dánfi András az ő részét, 1200 aranyért, a Nagylaki Jaksicsoknak zálogosította el, a kik viszont 1484-ben ezt a részt a várral együtt, szintén Haraszthy Ferencznek adták zálogba. 1489-ben a Csornaiak is eladtak itteni birtokukból egy részt 3000 aranyért, a Haraszthyaknak. Mindamellett a Csornaiak és a Dobozi Dánfiak 1489-ben még egyre pereskednek a vár és a város egy részének birtokáért; a leány ágak azonban megmaradtak itteni birtokaikban. 1489-ben Rékasi Korláth Mihály a városban bírt némely részeit szintén a Haraszthyaknak zálogosította el. 1472-ben a Dócziak is birtokosok voltak Rékason, sőt Dóczi Lászlónak és maradékainak, itteni birtokaik miatt, még 1490-ben is perük volt a Dánfiakkal. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Rikass alakban szerepel. Az 1761. évi térkép szerint óhitűek lakták. A XVIII. század közepén kincstári számtartóság székhelye volt. 1784–86-ban a telepítő bizottság, német gyarmatosok részére, 100 új házat építtetett itt. 1805 aug. 2-án országos- és hetivásárok tartására, 1822 május 17-én ismét hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1838-ban 98 2/8 egész jobbágytelke volt. A kamara volt a földesura s jelenleg is a kir. kincstárnak van itt nagyobb birtoka. Az 1849 augusztus 9-én vívott temesvári csata után visszavonuló honvédsereg itt pihent meg. Innen értesítette aug. 10-én gróf Dembinsky Henrik, a délvidéki sereg fővezére, Aulich hadügyminsztert, a temesvári csatavesztésről. Az itteni róm. kath. templom 1780 táján épült; ezt megelőzőleg azonban már 1740-ben fatemplomuk volt itt. Az egyháznak értékes aranykelyhe van, 1722-ből, mely Vuketich János adománya. Van a községben két pénzintézet: az Első Temesrékasi Takarékpénztár és a Rékasi Járási Népbank, továbbá hitelszövetkezet, a temesvári Timisiana takarékpénztár fiókja, társaskör, olvasókör, önkéntes tűzoltóegyesület, lövészegylet, az Első Temesrékasi Hengergőzmalom és Stark András gőzmalma. – A mai Temesrékastól éjszakra feküdt Hedemer helység, mely 1141484-ben Rékas tartózékai körött fordul elő. Itt feküdt továbbá Kér helység, mely már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is előfordul. 1399-ben az Oszlári Majos-családé volt, 1463-ban Kéri Szecsei Alberté, 1470-ben Istváné, 1523-ban Radoczáé és Péteré. Temesrékas körül fekhetett Rekettye, melyről 1420-ban van első ízben adatunk. Rékas közvetetlen szomszédságában feküdt Körtvélyes falu, a mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szintén már szerepel. Egy 1405-ben kelt iktatólevél szerint Rékast és Körtvélyest egy patak választotta el egymástól. 1479-ben, midőn Garai Jób Alsó-Lendvai Miklósnak és Jakabnak adta el Sarád városát, a sarádi uradalom tartozékai között sorolják fel.
Temesrékas. – 1. Tüzoltótorony. – 2. A róm. kath. elemi iskola. – 3. A főtér.
