Temesremete.
Temesremete.
Temesremete. Temesvár közelében fekvő kisközség. Házainak száma 268, lakosaié 1391, a kik közül 125 magyar, 111 német- és 1123 románajkú és közöttük a gör.-keletiek vannak a legtöbben. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban fennállott. 1476-ban Dóczi László vette zálogba. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Remeta alakban fordul elő. Az 1761. évi térképen két ilynevű pusztát találunk a mai Temesremete helyén. 1781-ben, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával, Remetei Kőszeghy János, Egyed János és Mesterházy János vették meg. Egyed és Mesterházy része gróf Althan Mihály Jánosé lett, kitől 1790-ben Remetei Kőszeghy János vette meg. Az egész nemesi birtok 1806-ban Losonczi Gyürky Istváné lett. 1838-ban Gyürky Pál, és örökösödés révén báró Ambrózy Lajos voltak a földesurai. Jelenleg báró Ambrózy Gyulának és Istvánnak van itt nagyobb birtokuk. Báró Ambrózy Gyula kastélyát báró Ambrózy Lajos 1830 táján építtette. 1848-ban, a temesvári csata alatt, a kastély kórházul szolgált és egyik nagy asztalán, mely most is használatban van, kötözték a sebesülteket. Az itteni gör.-kel. román templom 1911-ben épült. Az aug. 9-én vívott temesvári csata után, a visszavonuló honvédsereg erre vette útját s innen Temesrékas felé húzódott. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik: Bel-major, Bukin-puszta és Homácsapuszta – A mai Temesremetétől nyugatra, a Bega éjszaki partján feküdt a középkorban Sásvár város, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben már Saswer és Sabuar alakban fordul elő. 1429-ben, az aradi káptalan határjáró levelében is említés van a sásvári útról, mely Dégh és Gyarmatha faluk között vonult el. 1454-ben Szentmiklósi Pongrácz Jakab kapja cserében, V. László királytól. Ekkor már mezőváros volt. 1471-ben Dóczi László és Guthi Országh Lőrincz egyezkednek fölötte. Az 1483–1523. években a Sásvári Belmosevityek is birtokosaiként szerepelnek. 1490-ben már városnak mondják az oklevelek. 1529-ben János király azt a birtokrészt, mely Sásvári Bradách Imre és István birtokában volt, Nagylaki Jaksics Márknak adományozza. 1530-ban ugyancsak János király elkobozta Sásvári Jánosnak itteni birtokait és azokat Malomvízi Kendeffy Miklósnak, nejének Bradách Miliczának és Pásztói Zsigmondnak adta. 1537-ben Kendeffy Miklós özvegye panaszt emelt a királynál, mert Nagylaki Jaksics Márk az ő sásvári részbirtokait erőszakkal elfoglalta. 1545-ben Kendeffy Jánosnak voltak itt birtokai. 1610-ben Báthory Gábor fejedelem az egész Sásvár falut Kéméndi Váradi Jánosnak adományozta. A hódoltság alatt elpusztult és így van feltüntetve az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is. Temesremete nyugati része hajdan Susuvare alakban volt ismeretes, ez pedig nem más, mint Sásvár elferdítése.
Temesremete. – Báró Ambrózy Gyula kastélya.
