Újbesenyő.
Újbesenyő.
Újbesenyő. A központi járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 566, lakosaié 2541, a kik leginkább németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Nevét kétségtelenül első besenyő telepeseitől kapta. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1455-ben a Hunyadiaké lett, de később a Bessenyői Bornemisza-családnak is volt itt birtoka. A török hódoltság alatt elpusztult és sokáig pusztaként állott fenn. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is Bessenova alakban, pusztaként van megjelölve. 1742-ben Temesvár város a temesvári kamarai igazgatóságtól öt évre bérbe vette és ekkor újból benépesült. Új német lakosai 1748-ban költözködtek ide és ekkor kapta az Új-, másként Német-Bessenyő nevet. 1758–60-ban magyar családok is telepedtek itt le. 1763-ban 104 új ház épült benne és 1763–65-ben a község új telepesekkel szaporodott. 1770 után franczia telepesek is költöztek a helységbe. 1849 aug. 7-én Dembinsky Henrik tábornok, a magyar sereg vezére táborozott itt. Aug. 8-án újabb magyar csapatok érkeztek a helységbe. Aug. 9-én döntő ütközetre került a sor a magyarok és az osztrákok között a kisbecskereki és az újbesenyői terjedelmes rónaságon. Újbesenyőn tartózkodott a magyarok utócsapata. A csata hevében a 3-ik császári zászlóalj berontott a községbe, mire a magyarok utóhada Szentandrásra húzódott. A lakosok az ütközet elől a község melletti halmok földüregeiben rejtőztek el; a honvédek azonban ellenséges katonáknak nézték őket és ágyúzni kezdtek rájuk, míg a tévedés kiderült. A község temetőjében sok elesett katona nyugszik, közöttük Broëta József, a császári hadak őrnagya. Az elesett honvédek emlékére emlékoszlopot állított a honfiúi kegyelet. Az itteni róm. kath. templom 1751-ben épült. Van a községben társaskör, két gazdakör, lövészegyesület, dalárda, két pénzintézet és egy műmalom.
