A hajdani Temesmegye birtokosai
A hajdani Temesmegye birtokosai
A hajdani Temes vármegyéből, mely egyike volt az ország legnagyobb várbirtokosai megyeinek, csak az a terület tartozik a jelenlegi Temes vármegyéhez, mely a mai központi, a vingai, a temesrékasi, a búziásfürdői, a csáki és a dettai járásokat foglalja magában. Ezen a területen a középkorban a következő jelentékenyebb birtokosokról emlékeznek meg az oklevelek:
Az aradi prépostság a mai Szentandráson volt birtokos. A Páznádi Baki-család 1446-ban egyes birtokrészeket zálogosít el Tinántelkén (Temesvár közelében) és Megyeren (ugyanott), 1494-ben Baky Boldizsár Cseme helységben volt birtokos. A Bánkfalvi Bánk-család 1480-ban Bánkfalvát és Belinczet (mai Belencze) Haraszthy Ferencznek zálogosítják el. 1493-ban néhai Bánk Miklós bánkfalvi birtokát Dengelegi Pongrácz Mátyás nyerte II. Ulászló királytól adományul. Sárvári Belmosevity Milos 1483-ban Majsát nyeri adományúl Paznad-pusztával (mely a mai Temesvártól nyugatra fekhetett). A Bélinczi Bésánfi-család a Hollódiakkal együtt Szabadfalva (ismeretlen fekvésű), Bélincz, Bozzás (a mai Búziásfürdő), Mihályfalva, Setéttelek, Hollód (a Bél vidékén, Búziás táján), Ujfalu, Nagy-Forgách, Kis-Forgách (a mai Temesforgách), Fútfalva és Brassó helységekben bírt földesúri joggal. Az Iktári Bethlenek 1365-ben osztoznak Andocsfalva (Iktár mellett), Dragonfalva, Iktár, Eniszten (Iktár és a Temes folyó mellett feküdt), Pósafalva (Rékas táján), Bratiszlófalva és Pádéfalva helységeken a Neczpáliakkal; 1478-ban, e két család magszakadása esetére, birtokaikat egymásnak biztosítja. A család 1444-ben még Rékásdon is bírt földesúri joggal. A Bizerei-család 1472-ben Rékas, Prusinfalva, Tyúkfalva, Ivánfalva, Középső-Hedemer, Kenézrekesze és más helységekben levő részbirtokaikat a Dócziaknak vetették zálogba. A család Rékas város részeit is bírta. 1443-ban Miklós Temes vármegye alispánja volt. A Csáki-család ősei Peleskei I. István fiai Miklós, Péter, György és István 1390 táján szerezték Csákot, a honnan a család nevét vette. 1395-ben azonban Csák helységet várral és Csősz faluval együtt a királynak engedik át. 1401-ben mindkét helységet visszanyerik a királytól. Csák várát 1552-ig bírták. Övék volt még 1453–1470-ben Őszén (később Jezvin, jelenleg Őszény). 1478-ban Csáki Mihály Ohát-pusztát a mai Obád) nyerte adományul tartozékaival. A Csanádi-család 1487-ben Zsadányban s 1492-ben Szentandráson bírt földesúri joggal. 1471-ben Keszi Balázstól Vote, Tinántelke (Temesvár közelében) és Megyer helységekben kapott részeket. A Csanádi püspök 1421-ben Zombor helységnek (Szentandrás és Kisbecskerek között) volt a földesura. A Csornai (Csarnai) családot Csorna, Jordasicza stb. birtokába iktatják. 1443-ban a Damsusiakkal és a Bizereiekkel együtt, Rékás és Szegyeháza részeit nyeri zálogba. Csornai Mihályt 1447-ben Kenéz-Rekesze (Kenéz vidékén) birtokába iktatják. A Dobozi Dánfiak az 1470-es években Rékas városra tartottak igényt. Az ítélet (1472) értelmében azután a Dánfiakat, továbbá leányágon a Serjénieket és a Pitvarosi Korlátokat is beiktatták a város és tartozékainak birtokába; a Csornaiak azonban több ízben tiltakoztak ellene és végre 1476 után meg is szerezték a városnak és tartozékainak egy részét. 399A Dóczi-családból László 1458-ban jogot tart Csobaj feléhez (a mai Sebed és Fólya vidékén). 1466-ban a Maczedóniai Dancsoktól vagy Dancsfiaktól kapja az oszkolai kerületet. László 1471-ben egyezkedik Guthi Országh Lőrinczczel Sásvár fölött (a mai Bükkfalva határában). Imre 1480-ban Kenéz-Rekesze részeit veszi zálogba. Lászlóé volt Szent-András is, melynek részeit özvegye 1489-ben a csanádi káptalannak adományozta. 1492-ben Imre Iktár és Kenéz helységekben bírt földesúri joggal. A Fejéregyházi-családból János 1443-ban Temes vármegye alispánja volt. 1446-ban Kenéz-Rekeszén volt birtoka. A Garaiak 1330–1479-ig bírták Sarád várát és városát (a mai Temesgyarmat és Hidasliget között). A Berekszói Hagymás-család 1414–1560-ig bírta Berekszó helységet, a honnan előnevét vette. Midőn Szentgirolti Jánost Berekszói Hagymás Miklós testvéréül fogadta, az utóbbinak következő birtokaihoz tart jogot: Szent-Jakab, Berekszó, Kis-Berekszó, Boba, Keresztur, Vaja, Szilas, Szentandrás, Beldán, Becskereki (Kis-Becskerek), Tamásháza, Kereki, Körtvélyes, Zoránd, Vejteh (a mai Vejte), Haraszthegy, Két-Bikamezeje, Bák, Veresegyház, Billyéd, Bogáros, Galád, Galád-Monostora, Vámhalom, Csák, Kökénd, Bezd, Pentele, Geresznád, Királyhalma, Tesöld, Tolvajd. A Döbrentei, az Egerszegi és a Remetei Himfi-család 1343–1369-ben Sósd (a Berzava mellett), Remete (1370–1464); Szabadfalu és Kosgya helységeket bírta. Hunyadi János 1455-ben 20.000 aranyért Temesvárt vette zálogba V. László királytól; 1456-ban pedig adományul nyerte Monostor, Kétfülü (a mai Kétfél), Tófő, Zöldes, Óhát, Maráz és Kis-Ötvény helységeket. A Nagylaki Jaksics-család zálogba vette Dánfi András itteni részeit, a melyeket 1484-ben a Haraszthyaknak vetettek zálogba. A Kenézi-család 1492-ben Kenéz-Rekeszén, 1498-ban Besnyőn és Újfaluban volt birtokos. Korvin János, Mátyás király természetes fia, 1492-ben Sarád várát és tartozékait bírta. A biharmegyei származású Pelbárthidi Majos-család 1410-ben kapja Vejthét és a három Oszkolát; később azonban Vejthe a Hagymás-családra szállott. 1497-ben Tót-Sebet, Magyar-Sebet (a mai Sebed), Szent-György, Márkfalva stb. részeit Csáki Mihálynak zálogosították el. A Nexafi-család Belencze, a két Szabadfalva, Radefalva, Forgácsfalva, Ivánfalva, Vajszlófalva, Tót-Hollós, Bozos, Újfalu és más helységeket bírta. I. Lajos király e birtokokat 1369-ben Himfi Benedeknek adományozta. Nádasdi Ongor János 1473-ban a Rékassal határos Cseri várát és tartozékait bírta és később Szobi Mihályt örökbe fogadta. Így került azután Szobi Mihály birtokába, a ki viszont 1507-ben Werbőczy Istvánnak adta. A Guthi Országh-család 1471-ben a Szeri Pósafiak várát nyerte adományúl Mátyás királytól, a Nádasdi Ongorokkal együtt. A Szeri Pósafi-család ősi birtoka Hódos vára volt. Midőn a család Istvánban magvaszakadt és a várat Mátyás király eladományozta, György leányának Annának ivadékai tiltakoztak ez ellen. A Rádi-család, melyről 1492-ben van adatunk, Rékastól keletre eső több faluban bírt részeket. A Rékasi-családé volt Rékas város, melyet Szaniszló magvaszakadtával, I. Ulászló király a Csornaiaknak zálogosított el. A Boziási Sismánfi-család 1470-ben Boziás, Ohába és Felső-Borzás helységekben birtokos. Törösdi Sebestyén és Mihály, 1462-ben, Térvári Mihálylyal együtt a magvaszakadt Beszédes Mihály birtokát nyeri adományúl. Az adománylevél szerint e birtok Temes vármegyében feküdt. A Vajdafi-családból 1443-ban Miklós a vármegye alispánja volt. 1407-ben a család Kis-Gyarmatot nyeri adományúl; 1418-ban Kis-Gyüreg felét veszik birtokukba. 1515-ben Nagy- és Kis-Gyarmat, Őke (Temesgyarmat vidékén), Gyirek, Odony, Besenyő, Szent-Tamás és Vajdafalva helységekben volt birtokos. A Varjastelki Varjas-család Ohád helységre tartott igényt, 1453-ban pedig Csorna helységben bírt földesúri joggal. A Pókatelki Zomor-család, mely Pozsony vármegyéből származott, valamelyik Szent-Mihályon volt birtokos. (Csánki Dezső, i. m. II., 11–92.)
