Éghajlat.
Éghajlat.
A vármegye vízrendszerének kifejlődésére a térszíni viszonyokon kivül a klima is nagy befolyással van; ősdomborzat és csapadék, szélműködés és vízerózió együttes hatásának eredménye az a kép, a melyet Temes felszíne ma mutat. De nem szabad megfeledkeznünk az emberről sem, a ki évszázados munkájával kivetkőztette őseredeti mezéből azt a földet, a melyen úrrá lett.
A klimatikus viszonyokat feltüntető térképeken görbékkel szoktuk ábrázolni a hőmérséklet, légnyomás és csapadék eloszlását télen, nyáron és évi középértékben. A különböző jelzésű görbék összekötik mindazokat a pontokat, a melyeken a jelzett évszakban egyenlő a légnyomás (izobár vonalak), a hőmérséklet (izoterm vonalak) és a csapadék (izochiéta-vonalak).
Az évi középhőmérséklet 10.0 és 11.5° C között ingadozik a megye területén. Ennek legnagyobb része a, 11.5 és 10.5° C-ú izoterm vonalak közé esik, csak éjszaknyugati sarkában marad 10.6° C alatt és sülyed egészen 10.0° C-ig (Lippa 10.1°, Lugos 10.1°, Temesvár 10.7°, Buziás 10.9°, Detta 10.6°, Versecz 11.6°, Pancsova 11.51°, Deliblát 11.3°). Ezekkel szemben a januáriusi izotermák átlagos hőmérsékletként a megye déli részére –1°–2° közötti ingadozást mutatnak. A –2° izotermája körülbelül a Temes íve alatt, azzal párhuzamosan halad nyugat felé, a megye felső felét ilyenképen a –2° és –3° izotermájától körülfogott területhez kapcsolva, a mely területhez tartozik a Nagyalföld tiszáninneni síkjának legnagyobb része. Júliusban Temes vármegye délnyugati részét a 23° fokot jelző zárt görbe fogja körül, a megye éjszaki és keleti felén e hónapban 23° és 22° között ingadozik a hőmérséklet. A Temesvárt végzett észlelések szerint ott 10.7° évi középhőmérséklet mellett 32–38° C a legmagasabb. –20–22° pedig a legalacsonyabb hőmérséklet. A hőmérsékleti viszonyok tehát nem mutatnak nagyobb szélsőséget, mint az Alföld bármely más részén.
A vármegye területén télen, illetőleg nyáron uralkodó légnyomási viszonyok egymástól lényegesen különböznek. Míg télen ugyanis az oceánikus minimum hatását érezhetni, addig nyáron Temes vármegye a kontinentális maximum befolyása alá kerül. Ez általános viszonyok alól persze sok a kivétel s e szerint azután kapunk enyhe vagy erős telet, illetőleg hűvös vagy forró nyarat. Térképvázlatunk adataiból láthatjuk, hogy télen a légnyomás délnyugat felé fokozatosan csökken, úgy hogy a vármegye területének majdnem legnagyobb részén 766.6 és 766.4 mm között ingadozik a barometer állása. Nyáron viszont, a fent általánosságban jelzett ok miatt éjszak-éjszaknyugat felé vonulnak az izobárvonalak és a mondott irányban csökkenő légnyomást jeleznek, mely a vármegye területén ez évszakban 760.6 és 760.2 mm között marad. A légnyomás évi átlagos értéke 762.4 és 762.6 között jár a megye délkeleti részében, míg Temesvár környékén és attól éjszakra és nyugatra 762.4-nél kisebb.
Temes vármegyének a keleti hegyesebb vidékhez közeli részén legtöbb a csapadék, évi átlagban 700–800 mm. Körülbelül Versecz–Temesvár vonalától keletre 700–600. Tavasszal 175 és 225 mm között ingadozik a csapadék, 12nyáron 200 és 250 mm, őszszel 175 és 200 mm. Tavaszszal és nyáron van átlag a legtöbb csapadék a vármegye területén: 125–225 mm, őszszel 175 és 200 mm között marad, míg télen csak 125 és 175 között változik. A csapadék különben igen egyenlőtlenül oszlik el a megye területén. A tél gyakran hótalan és ilyenkor hideg és száraz, úgy, hogy a vetés nagyon megérzi. Átmenet a nyárba nincsen, ez hirtelen szokott beállni és néha forróságával nagy kárt okoz.
A vármegye területe a krassószörényi és a bihari hegyvidékkel együtt hazánknak zivatarokban gazdagabb vidékeihez tartozik, a zivataros napok száma itt eléri a 31-et is, ezek jobbára a nyári hónapokra esnek.
