Az 1832/36-iki országgyűlés
Az 1832/36-iki országgyűlés
Az 1832–1836-iki országgyűlés egyike a legnevezetesebb országgyűléseknek hazánk történetében. Feladatául jutott az országos bizottság munkálatainak és a kor haladott kívánalmainak alapján átalakítani a magyar magánjogot és a közigazgatás összes ágazatait a jövendő nemzedék számára. Nagyérdekű s egészen 378új volt az országgyűlés előkészítése is. A megyék a követeknek adott utasításokat nyílt ajtóknál nyilvánosan tárgyalták, hogy a reformtervekről mindenki ne csak tudomást szerezhessen, hanem véleményét is szabadon nyilváníthassa.
A vármegyék tanácstermeiben valóságos kis országgyűlések folytak. Az eltérő nézetek szerint két párt szülemlett meg: a konzervativ, mely a kormányt pártolta és a liberális vagy szabadelvű, mely a gyökeres reformoknak volt szóvivője. E vitatkozások tették népszerűvé a megyei intézményt és emelték magas fokra tekintélyét, különösen nálunk, Délmagyarországon, hol a közdolgok menetét a nemzetiségek féltékeny figyelme ellenőrizte. Temes vármegye, mint mindig, most is a szabadelvű párton állott. A követeinek adott utasítások Deák Ferencz, Nagy Pál, Kölcsey, Beöthy és Klauzál elveit tartalmazzák. A magyar nyelven írt utasítások oly előkelően vannak megszerkesztve, hogy tartalmuk nemcsak a vármegye hazafias szellemének nagybecsű emléke, de stílus dolgában is oly ékes remekművek azok, hogy a vármegye vezető férfiainak, jelesül Muzslay László alispánnak és Dessewffy Antal főjegyzőnek klasszikus műveltségéről tesznek fényes tanuságot.
Temes vármegye 1831. évi okt 3-án tartott közgyűlésén ezeket az utasításokat kapták az országgyűlési követek: „1. Ő felsége az országgyűlés kezdetén minden más tárgyak fölvétele előtt megkerestetik, hogy lakóhelyét az ország szüntelen óhajtásánál, sőt törvénybe foglalt kegyelmes igéreténél fogva is huzamosabb időkre Magyarország kebelébe tegye át. 2. Az arany és ezüst pénzek magyar czímmel és körülírással leendő ellátását, mint a nemzet buzgó kívánságát sürgessék a követek. 3. Ő felségéhez az iránt is alázatos felírás menjen, hogy az utóbbi országgyűlésen hozott törvény értelme szerint, valamint az ország kormányzásának többi ágazataihoz, úgy a bányaintézetekhez is csak olyan magyar hazafiak neveztessenek ki, kik az ott előforduló közdolgokat magyar nyelven vihetik. 4. A Ludovika katonaintézet tökéletes berendezésére szükséges költségek felajánlandó országos segedelem által fedeztessenek.”* Az 1832-iki jan. 30-án tartott közgyűlésen az országgyűlési utasításba beiktatni rendeli a megye a következőket: „A nemzeti színjátszó intézetnek czélirányos elrendezése nemcsak a honi nyelv, de az összes nemzet erkölcsi csinosodásának is egyik főeszköze lévén, az egybegyűlt karok örömkifakadással értesültek, hogy a honi boldogulás ez ága is napról-napra gyarapodik. Az 1830. évi országgyűlési utasításban az mondatik, hogy Temes vármegye rendei hozzájárulni kívánnak a színjátszó intézet fölállításához s akarják, hogy e nyilatkozatuk az országgyűlésen tárgyalás alá vétessék.”*
Temes várm. közgy. jegyzk. 1831.
U. o. 1832.
A nevezetes országgyűlésre Császár Sándor másodalispánt és Dessewffy Antal főjegyzőt választotta meg a megye követekül.
A reformkérdések között legsürgősebb volt az úrbér rendezése. A szabadelvű párt, a haza felvirágzásának és az igazságosságnak kívánatától ösztönözve a mellett küzdött, hogy a jobbágyok terhei közül a borjú, bárány stb. tized és a dézsma egészen eltörültessenek, a robot pedig a jobbágy saját dolgainak hátramaradása nélkül szabályoztassék. Politikai engedményül kívánta Temes vármegye, hogy a jobbágy magát örökösen megválthassa s telkét szabad tulajdonul bírhassa; hogy a jobbágy és ura között felmerülő peres ügyekben a vármegye ítéljen; hogy a jobbágy vagyona és személye ne legyen kitéve a földesúr önkényének. Ez utóbbi pontokat nem hagyta jóvá a kormány. Csak annyit engedett meg, hogy a jobbágy, ha költözködni kíván, ne csak házát, hanem földjeinek haszonvételét is eladhassa, a robotot pedig évenkint pénzül megválthassa.
Még az országgyűlés folyamata alatt érkezett Bécsből a hír, hogy Ferencz király 1835. évi márcz. 2-án megszűnt élni. A rendeket a szabadelvű párt egyik nagynevű vezérének, Wesselényinek hűtlenség vádja alá helyezése mélyen megdöbbentvén, a király halálhírét épp oly közönyösen fogadták, mint maga a nép, mely az elhunyt király uralkodása alatt átélt izgalmas időkre sok keserűséggel gondolt.
