Legújabb fejlődés.
Legújabb fejlődés.
A fönnebbi fejezetekben rámutattam az egyházi és polgári kulturális fejlődés állapotára, melyekből fokozatos haladással évek során Temes vármegye jelenlegi műveltségi viszonyai előállottak. A mai közműveltség leírására már kötetek kellenének. Egy ilyen vállalkozás csak önálló külön műben vezethetne sikerre. De nem hagyhatok itt említés nélkül két kiválón nagyfontosságú kultúrális tényezőt, melyek Temes vármegye legújabbkori történetében eltörülhetetlen emléket alkotnak.
Az egyik a szellemi művelődés s a valláserkölcsi élet nagyfokú emelkedése, a másik az anyagi jólét és társadalmi fejlődés elsőrendű eszközeinek előteremtése.
A szellemi művelődés és a valláserkölcsös nevelés leghathatósabb előmozdítója volt Temes vármegye legújabb korszakában a róm. kath. egyház, melyet az alkotmányos megyei közigazgatás helyreállítása óta a csanádi egyházmegye egész területére nézve öt nagynevű püspök képviselt: Kőszeghy László (1800–1828), Lonovics József (1834–1848), Csajághy Sándor (1851–1860), Bonnaz Sándor (1860–1889) és Dessewffy Sándor (1890–1907). Az ő vállaikon, mint szilárd márvány oszlopokon, épült fel Délmagyarország multszázadi szellemi kultúrájának legértékesebb s legmaradandóbb emléke.
A második nagyjelentőségű kultúrális tényező a vármegye újabbkori fejlődésének történetében az 1848-ki mozgalmak alatt félbehagyott délmagyarországi alapvető vasútaknak a kiépítése. Az 1846-ban kezdett Oravicza–báziási vonal munkálatait 1850-ben új erővel folytatták s 1854-ben Oraviczáig be is fejezték. A cs. kir. állami vasúttársaság vétel útján magához váltván a délmagyarországi szén- és érczbányákat, a Szeged–temesvári és a Temesvár–jaszenovai vasútvonal építéséhez fogott és ezt a vonalat kiegészítette az Oravicza–jaszenovai és a Jaszenova–báziási vonalakkal. 1858-ik évi szept. hóban már átadhatta mindezen vasútvonalakat a közforgalomnak. Ez egy új korszakot jelent Délmagyarország s különösen Temes vármegye kultúrális életében. A sinek kapcsolatba hozták vidékünket a nagy világforgalommal. Ugyancsak az állami vasúttársaságnak köszöni létét az oraviczai pályaházból kiinduló és 1080 lábnyira emelkedő aninai hegyi vonal. Technikai kivitelét s fekvésének nagyszerűségét tekintve, ez a vasút méltán versenyez a 390szemeringi vasúttal. Nemcsak az utazónak nyujt élvezetet, de a műértőknek is szakszerű tanulmányozásul szolgál.
A haladó kultúra másik monumentális emléke Temes vármegye határvonalán a Duna szabályozása. Óriási akadályok leküzdésével készült ez a maradandó becsű nagyszerű alkotás. A Duna medre Orsován felül sziklazátonyokkal volt tele, melyek ártorlódást okoztak és csak magas vízállásnál engedték meg a hajózást. Még nagyobb akadály volt Orsován alul, az ú. n. Vaskapu. Ennek kiálló sziklacsipkézete még nagyobb vízállásnál tette lehetővé a közlekedést. Orsován felül a halhatatlan Széchenyi István már 1832–1834-ben megkezdte a Duna szabályozását. Munkatársa volt a jeles Vásárhelyi Pál országos mérnök. Sziklarepesztései a Széchenyi-út mentén fekvő vadregényes szorosban szabaddá is tették a dunai hajózást. Ellenben a Vaskapunál sem a Dunagőzhajózási Társulat 1848-ik évi munkálatai, sem az osztrák kormány 1856-ik évi kísérletei nem hárították el az akadályokat. Ezt a nagyszabású művet végre nemzetközi hozzájárulással és ő felsége a király elhatározásával a magyar kormány vezette sikerre. A szabályozást 1896-ban fejezték be és a Vaskaput szept. 27-én ő felsége I. Ferencz József magyar király Károly román és Sándor szerb királyok, valamint a magyar kormány jelenlétében, számos küldöttség, köztük Temes vármegye főispánja, alispánja és tisztikara részvételével ünnepélyesen megnyitotta. Az új Vaskapu-csatornát Cserneki és Tarkeői Dessewffy Sándor csanádi püspök szentelte föl.
