A reformáczió kora
A reformáczió kora
A reformácziónak hatalmas hullámokban megindult mozgalma Temes vármegyét is meghódította, hol Perényi Péter, Török Bálint és Petrovich Péter temesi grófok voltak a protestantizmus első terjesztői és támogatói. Több híres tudós és reformátor fordult meg ebben az időben Temesvárott. Perényi udvari papjai voltak Siklósi Mihály, a nagyhírű Dévai Biró Mátyás és Dobai András; pártfogoltjai valának Sztárai Mihály, Batizi András, Gálszécsi és Székely István. Ezeken kívül még számosan tanultak Perényi költségén a wittenbergi egyetemen. Még magasabbra emelkedett Temesvár kulturális jelentősége Petrovich Péter alatt, ki a nagy tudós reformátort és énekszerzőt, Szegedi Kis Istvánt Makóról Temesvárra hozatta, udvari papjául fogadta és az akkor már jóhírü temesvári iskola igazgatójául tette meg. Három évig tanított és prédikált itt Kis István, kit Petrovich nagyon kedvelt és Skaricza Máté szerint egy rókamállal bélelt felöltővel is megajándékozott. Lippai Kristóf is Temesvárott buzgólkodott. Perényi nevéhez fűződik az első legrégibb magyar énekeskönyv megjelenése, melyet Gálszécsi István írt és a temesi gróf pártfogása alatt adott ki Krakkóban (1536). Ugyancsak Perényi támogatásával jelent meg két év mulva Székely Istvánnak „Istenes énekek” czímű munkája, a második magyar énekeskönyvünk. (Krakkó. 1558.)
Itt tartózkodott ebben az időben Biai Gáspár, lantos költő, ki valószínűleg Petrovich költségén tanult Wittenbergában. 1544-ben pap és tanító volt Temesvárt, és itt írta Dávid királyról és Betzabea Úriasnak feléségéről való bibliai históriáját. Mint a versfőkből olvasható: Kaspar Biainus, fecit in civitate Temesvar. Valószínűleg temesvári származású e kornak még két lantosa: Temesvári István (1539) a Kenyérmezei ütközetről és Temesvári János († 1539) a tatárjárásról szóló históriás énekek szerzői.
Temesvár főispánjai, a „temesi grófok”, között is találunk ebben az időben tollforgató emberéket. Ilyen volt Ráskay Gáspár, a ki később megírta a Vitéz Francisco czímű híres széphistóriát. Perényi Péter is foglalkozhatott az irodalommal, mert Bód Péter azt írja róla: „Mikor Német-Újhelyen fogságban tartatnék, az Ó- és Újtestamentomi Históriákat Képíró átal igen szépen lefesttette; maga pedig szép magyar versekbe foglalta a Históriákat”.
Valószínű, hogy e korszak legnagyobb históriás énekese, az utolsó magyar lantos, a jó Tinódi Sebestyén, Török Bálint íródeákja is megfordult Temesvár városában. Erre ugyan határozott adatunk nincsen, de Tinódi Temesvár elvesztéről írt históriájában oly biztos vonásokkal írja le Temesvár környékét és a várat, mint a ki maga is járt azon a vidéken.
Im az Temesvár Temes vízben vagyon, – Az víz körüle nagy folyásban vagyon, – Napkelet felől Sziget város vagyon, – Az felszél felől derék várad* vagyon. – Oly szép árokkal kerítése vagyon, – Három kapuja az városnak vagyon, – És két bástyája földből rakott vagyon – Vár, váras között egy szép vízvár vagyon. – No, ott dél felől Ulicia mezeje, – Hogy kin megszállott az császár ereje ... stb.
Éjszak felől kis vár van.
Tinódit költészetének több szála köti Temesvárhoz: ő az első, a ki már két héttel Temesvár eleste után, Losonczynak hősi halálát megénekli Az vég Temesvárban Losonczy Istvánnak haláláról” szóló énekében.
207„Derék Krónikában én nem olvastam – Ily jelös urfit, hírrel sem hallottam – Ily vitézséggel veszött volna végházban, – Azért hogy méltó irnom krónikában.”
Ugyancsak Tinódi énekelte meg két más temesi grófnak, Prini (Perényi) Péternek és Török Bálintnak török fogságba jutását is.
