Osztrák harczos emlékszobor
Osztrák harczos emlékszobor
A szabadságharcz lezajlása után az osztrák katonai uralom állíttatott egy katonai emlékoszlopot a Belvárosban (Jenőherczeg-tér) a vár védelmében 1849-ben emlékszobor hősileg elesett osztrák harczosok emlékére. E 18 méter magas, csúcsíves homokkő emlékmű alapját 1852 jún. 15-én tették le. Alapja várbástyát ábrázol, melyen csúcsíves torony emelkedik ki. A torony négy oldalán a négy allegorikus alak a becsületet, engedelmességet, éberséget és az önfeláldozást jelképezik. A mennyezet alatt emelkedik a szobor főalakja: egy ifjú nő – Temesvár geniusza – kezében a vár megőrzött kulcsaival. E szobrot Kranner József prágai építőművész, és az allegorikus szobrokat Max József bécsi szobrász tervezte.* E szobor idáig kétségkívül 242a legkiválóbb szobrászművészi alkotás Temesvárott, de minthogy történelmünk legszomorúbb korára emlékeztet, senkinek sem telik benne nagy gyönyörűsége. A szobor talapzatán – egy negyedszázad előtt – még megvoltak azok az állati szörnyalakok is, melyek vigyorogva és fogukat csikorgatva pillantottak felfelé és mivel azt a hiedelmet keltették, mintha a Temesvárt ostromló magyarságot jelképeznék, a hazafias érzületett állandóan botránkoztatták, a mi miatt végleg eltávolították azokat.
Preyer: Monographie v. Temesvár és „Rückblicke auf Temesvár in der Enthüllungsfeier des Monumentes am 17-ten Jänner 1853.” Temesvár, 1853.
