Temesvári Pál
Temesvári Pál
Temesvári Pál, szerzetesi néven Pelbárt, ferencz-rendi, híres egyházi szónok, a XV. század egyik legkiválóbb egyházi írója és tudósa, szül. Temesvárott 1435 körül. Tanulmányait Krakkóban végezte, hol 1463-ban baccalaureussá lett. Ekkor a Ferencz-rendbe lépett. Életének további húsz évéről semmit sem tudunk, csak 1483-ban találkozunk vele újra, mikor szerzetének budai házában a theologia tanáraként működött. Ebbe az időbe esik hatalmas írói tevékenysége. Meghalt 1504 jan. 22-én Budán. Irodalmi munkássága nemcsak a magyar, hanem a külföldi egyházi irodalomban is nyomokat hagyott. Műveit többnyire latinul írta és ezek a XVI. században Európaszerte el voltak terjedve. Kódexeink nagy része az Érdy-, Érsekújvári-, Kazinczy-, Tihanyi-, Weszprémi-, Horvát-kódex stb. nagyrészt Pelbárt műveiből van összeállítva. Első munkája, a „Stellarium Corone benedicte Marie virginis in laudem eius pro singulis praedicationibus elegantissime coaptatum” (1496) a XV. századnak egyik legértékesebb terméke. E művet a boldogságos Szűz iránt való hálából írta, ki őt a pestis-betegségből kigyógyította. A Stellariumban Mária nagyságát, magasztosságát, tisztaságát dicsőíti Pelbárt oly vallásos ihlettel és költői képzelettel, mely e művet a középkori Mária-irodalom egyik legkiválóbb termékévé avatja. Második nagy munkájának megírására a prédikácziós könyvekben való nagy hiány indította. 18 évi munkásságának eredményeként adta ki a „Pomerium”-ot, mely a középkori gondolkodásnak egyik legjellemzőbb terméke, a klastromi szellemnek valóságos tükörképe. A római katholikus egyház összes ünnepeire szóló több mint 500 beszéd gyűjteménye ez a könyv, mely nemcsak szerzőjének bámulatos olvasottságát és mély tudományosságát bizonyítja, hanem Pelbárt lelki világára és szellemére is élénk világot vet. A korában divatos szellemnek a jámbor ferenczrendi barát nagy ellensége. Beszédeiben nagy meggyőződéssel hirdeti a középkor aszketikus szellemét és erényeit és ostorozza kora fényűzését, igazságtalanságait, hatalmaskodásait, kikel a garázdálkodó főurak ellen és nem kíméli a kéjelgő lelkipásztorokat, sőt magát a királyt sem. Művéhez rengeteg anyagot hordott össze és a hazai és külföldi legendáknak, 238példáknak, hasonlatoknak egész tárházát gyűjtötte egybe. Munkái rendkívül elterjedtek az egész nyugat-európai kereszténység között és nemcsak Németországban, hanem Velenczében, Lionban, Párisban számos kiadást értek meg a XVI. században. Munkái nemcsak a magyar kodex-irodalomra, hanem a külföldi egyházi irodalomra is nagy hatást gyakoroltak.
Művei az említett Stellariumon kívül a következők: Sermones Pomerii Fr. Pelbarti de Temesvár divi Ord. S. Francisci de Sanctis. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) – Sermones Pomerii fratris Pelbarti ... de tempore. 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) – Sermones quadragesimales Pomerii. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 20 kiadás.) – Expositio compendiosa et familiaris sensus litteratem et mysticum Libri Psalmorum completrns etc. Hagenau, 1503. – Aureum Rosarium Theologiae, ad Sententiarum quatuor libros pariformiter quadripartitum ... per religiosum devotumque Patrem Fr. Pelbartum de Themesvár etc. Hagenau, 1503. (Több kiadás.) Sokáig tartotta magát Szilády Áronnak az a véleménye is, hogy a Szent Katalin verses legendának is Pelbárt volna a szerzője. Ezt azonban Horváth Cirill és Katona Lajos újabb kutatásai megczáfolták.
