Várady (Lipót) Árpád dr.
Várady (Lipót) Árpád dr.
Várady (Lipót) Árpád dr., püspök, egyházi író, szül. 1865-ben Temesvárt. A theologiát Budapesten és a bécsi Augusztineumban elvégezvén, theológiai tanár lett a temesvári papnevelő intézetben, majd a hittanórákat képesítő bizottság tagja. 1890-ben megszerezte a theológiai doktorátust és szentszéki jegyző, 1891-ben püspöki titkár, 1895-ben pápai kamarás, 1897-ben vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos lett, mely minisztérium számára több fontos szabályrendeletet dolgozott ki, így a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katholikus papok hagyatékát és a hiteles helyi levéltárak felügyeletét szabályozó rendeletet. 1899-ben elnyerte a kanonokságot, 1902-ben szebenikói vál. püspök és miniszteri tanácsos lett, 1911-ben pedig győri püspöknek nevezték ki. Egyházi tevékenysége különösen a kivándorolt és a külföldön élő magyarság egyházi ügyeinek rendezésére és a kikötői lelkészség szervezésére terjedt ki. Egyházi és kultúrális téren szerzett érdemeiért őfelsége a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjével tüntette ki. Tagja a Szent István-társulat tudományos osztályának.
Több értékes egyházi és szocziológiai értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban. Számos egyházi beszédein kívül önálló művei: A kongrua-ügyről. Bpest, 1887. – Lelki gyógytár azok számára, kik örökké akarnak élni. Ford. Müller Ernő Mária után. Bpest, 1889. – Széljegyzetek Timon Ákos „Magyar alkotmány- és jogtörténeté”-hez. U. o. 1904. – A népmissziók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. Temesvár, 1905. – Bevezető a nők lelki gyakorlatához. Bpest, 1906–9. – A párbérkérdésről. U. o. 1908.
Várady Árpád dr. püspök.
