A kunok kezén
A kunok kezén
Ezen az állapoton a XIII. század végéig nem igen történhetett valami jelentékenyebb változás. Ekkor már a kunok kezén volt Temesvár. II. Géza óta, ki 1152-ben Temes vármegyén keresztül vezette seregét Kommen Mánuel ellen, százhúsz évig nem is jött Temesvárra magyar király. Már 1086–1089-ben nagyszámú kun csapatok szállották meg a Temes mellékeit, kiket egymásután a mai Moldva- és Oláhországban visszamaradt rokonok rajai követtek. IV. Béla 1239-ben egyszerre 40.000 kunt fogadott be s ezeknek tekintélyes része is Temesvár körül ütötte föl sátrait. Az egykorú helynevek sejtetik, hogy temérdek kun szállás lehetett Temesvár vidékén. A történeti rege, mely a vezérek korában egy délmagyarországi kun kapitányságról (Capitaneatus Kund) beszél, valószínűleg á XIII. századra vonatkozik, mikor ha nem is törvényes formában, de néprajzi tényként csakugyan volt itt kun közigazgatás, mely hosszú időre kiszorította a vármegye rendes funkczióját. Az 1278-iki váradi országos tanácskozáson egyetlen délmagyarországi vármegye sem volt már képviselve. Délmagyarország sztratégiai 3súlya ekkor már a periferiákra tolódott ki. Temesvár a Duna felől Horom és Keve, Erdély felől Csanád, Arad és Lippa várgyűrűzetének a közepén feküdvén, nem volt kitéve az első rohamoknak, melyeket Temesvártól elhárítani most a hatalmas kunság feladata volt.
Temesvár vára az Árpádok korából.
A. A földvár belső területe. – B. Őrtorony. – C. Vár alatti szabad terület, védekezésre és tornákra. – D. Vár alatti sziget. – E. A Temes és Bega folyók elágazó kiöntései. – F. Állóvizek, lápok, ingoványok, nádasok.
Egyébiránt lényegesebb váltózást a váron – költségek hiányában – a várjavak eltékozlása miatt sem lehetett volna végbevinni. A temesi várnak kezdetben bizonyára volt annyi birtoka és jövedelme, a mennyivel más királyi várak rendelkeztek. A XIII. század második felében már csak két várjószága volt Réti és Papd. 1266-ban ezt a két váruradalmat is elajándékozta IV. Béla fia, ifjabb István király. Rétit (terram castri de Tymes Rety uocatam) Parabuch kun comes kapta hűsége és szolgálatai fejében; Papdot (terram Popth uocatam), a mai Bobdát, IV. Béla adományából felerészben a Borchol nemzetségbeli Keyran kun főúr és két fia bírta s csak az uradalom másik felét élvezték a temesvári várvitézek (castrenses de Tymes). Nem elégedve meg az elidegenítéssel, még azt is megcselekedte ifjabb István király, hogy adománya örök érvényének megerősítésére Rétit és Papdot ezentúl „Párabuch”-nak rendelte neveztetni.* A magyar nép józansága nem engedte, hogy ez megtörténjék. A két birtok megtartotta eredeti nevét, melyet még a Hunyadiak korában is viselt.* De Temesvár birtokába egyik sem került többé vissza. 1288-ban bizonyítja a csanádi káptalan, hogy Keyran fai Papdnak őket megillető részét a Mena nemzetségbeli Péter fiának, Jánosnak adták el.* Parabuch fia István pedig 1300-ban adta át birtokát János mesternek és Vajai Benedek comesnek.*
Ortvay: Okl. I., 4. l.
Csánki: Magyarorsz. tört. fölv. II. 56. l.
Ortvay: id. m. 5–6. ll.
U. o. 7. l.
